Termőföldről egyenesen a szemétdombra?!- Mitől számít környezetterhelésnek az élelmiszer-pazarlás

Részletek

Az ENSZ Fenntarthatósági Fejlesztési Célok 12.3 pontjához kapcsolódva született ez a cikkünk, melynek célja többek között az egy főre jutó globális élelmiszer-hulladék felére csökkentése a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén, valamint az élelmiszerveszteség csökkentése a termelési és ellátási láncok mentén.

Világszerte egyre nagyobb méreteket önt a túlfogyasztással együtt az élelmiszer-pazarlás is, ezzel párhuzamosan pedig egyre többet beszélünk erről a nagyon is valós, adatokkal igazolható jelenség megoldási lehetőségeiről. A fenntarthatósági szempontok mellett igen komoly etikai kérdéseket is feszeget ez a probléma. Miért dobjuk ki azt az élelmiszert, amit emberi fogyasztásra termelünk?

Az ételhulladékok által bele se gondolunk, de olyan értékes erőforrásokat is pazarolunk, mint a víz, vagy a napenergia. Ráadásul káros hatással van a környezetünkre is, ugyanis a hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása 170 millió tonna CO₂ termelődésével jár.

Egy Európában végzett felmérésből tudjuk, hogy az is gondot okoz, hogy a lakosság csupán fele tudja, hogy pontosan mit jelent a „minőségét megőrzi”, vagy a „fogyasztható” dátum a termékeken.

Alapvető különbség, hogy a „fogyasztási idő” megnevezést a gyorsan romló ételekre használják, például a húsáru, a tejtermékek és a tojás, azonban elmondható, hogy 5-10 nappal a tényleges fogyaszthatósági időt megelőző dátumot tüntetik fel, viszont a felhasználás ezután csak a fogyasztó saját felelősségével történik.

A "minőségét megőrzi" idő kifejezés, pedig olyan élelmiszereken szerepel, melyek az adott dátum után veszítenek élvezeti értékükből, ilyenek például a kekszek és a konzervek, ezek a megnevezett dátum után gyártói garanciával nem rendelkeznek, azonban ez nem azt jelenti, hogy ezután nem fogyaszthatóak.

Hazai szinten is kimutatható ez a jelenség. Egy 2017-es Földművelésügyi Minisztérium által közölt adat szerint fejenként kb. 68 kilogramm, azaz összesen mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente Magyarországon, ami 400-450 ezer rászoruló étkeztetésére lenne elegendő. Az élelmiszerhulladék hazánkban is több forrásból származhat, melyből 41%-os aránnyal a fogyasztói felesleg adja a legnagyobb mennyiséget, ezután jön a gyártói felesleg 39%-a, vendéglátásból 15%, míg kereskedelemből 5% hulladék kerül ki.

Feltehetjük a kérdést, ha törvényszerűen főzés és étkezés közben keletkezik élelmiszer-hulladék, ezekkel mégis mit kezdjünk, mi lehet a megoldás?

Hazánkban a kereskedelmi pazarlás csökkentésének érdekében már évek óta hatékony kampányok futnak a hiper- és szupermarketek esetében, több nagy élelmiszerlánc is vállalja, hogy az el nem adott termékeiket különböző utakon eljuttatják a rászorulóknak. Egyik ilyen út lehet a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, mely 2005 óta végzi folytatja áldásos munkáját, céljuk, hogy kapcsolatot teremtsenek az országunkban felhalmozódó élelmiszerfeleslegek és az arra rászorulók között, ezzel elősegítsék a szegénység, az éhezés és az alultápláltság csökkenését Magyarországon. A szervezet csak 2017-ben 8.000 tonna még felhasználható élelmiszert mentett meg, és sok kereskedelmi lánccal együtt küzdenek ezért a célért.

A vendéglátóhelyeken kidobott ételek ellen, pedig mi magunk tehetjük a legtöbbet, nyugodtan csomagoltassuk el mindig az ételt, ez manapság már egyáltalán nem ciki, sőt büszkék lehetünk magunkra, hogy környezettudatosan élünk.

Cikkünk folytatásában majd egy-két megoldást mutatunk meg, többek között a háztartási ételhulladékok problémájára, például megismerhetitek, hogy miért a csúnya zöldségeké a jövő,  mit kezdhetünk a másnapos kenyérrel és hogyan főzhetünk a konyhai hulladékból vagy, hogy lesz belőle műtrágya…

Forrás: greenfo.hu; tetplatform.hu; maradeknelkul.hu; europarl.europa.eu; szelektalok.hu

Helyben vagyunk! - Lehetőségek és kihívások a helyi klímavédelemben

Részletek

A klímaváltozás hazánkban is régiónként eltérő hatású, így az alkalmazkodás módja is különböző a helyi adottságok figyelembevételével. A Klímabarát Települések Szövetsége a megyei projektek koordinációjával, szakmai háttértámogatás biztosításával igyekszik segíteni a Klímastratégiák kidolgozását. „Települések tervezési és finanszírozási lehetőségei a helyi klímavédelem érdekében” című veszprémi konferenciájukon a régió különböző csoportjai ismerhették  meg egymás tevékenységétl, a lehetőségeket, korlátokkal és a  hétköznapi kihívásokat.

A célok eléréséhez szemléletbeli változásra és társadalmi összefogásra van szükség. Igaz, hogy „matematikailag mindegy, hogy egy ember mit tesz”, de ha mindenki úgy gondolja nem rajta fog múlni, akkor nem lehet változást elérni.

Számos kihívást vet fel a klímavédelem kapcsán is a környezeti nevelés kérdése. „Amíg az emberek fejében nincsen rend, addig nehéz a feladatunk.”  A kisebb települések estében még a lakossággal való kommunikálás sem olyan „egyszerű”, mint a városokban. Nem is beszélve arról, hogy nem csak az interneten keresztül elérhető fiatalokat kell megszólítani, hanem az idősebb korosztály szimpátiáját és együttműködését is el kell nyerni. Fontos cél a rosszul berögződött szokásokon változtatni, az alternatív lehetőségeket felismerni.

Bár Veszprém, mint megyeszékhely nem áll rosszul a városi zöldterületek téren, de ezek klímatudatos megújítása és a parkok visszaerdősítése fontos cél.  Mindenhol a helyi körülményeket és adottságokat kell figyelembe venni. Nem elvetendő ötletként merül fel a közösségi kertek létesítése, illetve a lakosság motiválása saját zöldterületük növelésére.

Persze figyelembe kell venni azt is, hogy a zöld felületeket rendszeresen gondozni is kell, ami nem kis kapacitás igényel. Akinek kertje van, tudja, hogy minden évszakban van vele tennivaló, gondoljunk csak a gyepnyírásra, avar gereblyézésre, fametszésre, koronakialakításra, virágos felületek megújítására és a parkgondozásra. A városban ugyanez fennáll, csak sokkal nagyobb léptékben, ezért érdemes megbecsülnünk minden egyes gondozott fát és növényt.

Az idei év eddig bőséges csapadékot hozott, melynek nem csak a csordultig teli Balaton a bizonyítéka, hanem az erőteljes vízhozammal visszatérő források is. Vegyes érzéseket indítanak el a vízbőségből fakadó problémák, míg a világ másik pontján napi szintű küzdelmet jelent az ivóvízhiány.

A törésvonalakkal szabdalt területeken – mint a Bakony–Balaton Geoparkban is – meglehetősen gyakoriak a forrásfakadások. Bár a bányászati vízkiemelések miatt korábban számos területen évtizedekre elapadtak, vagy időszakos működésűvé váltak, úgy tűnik mostanra a karsztvíz egyensúlya helyreállt. A probléma ott gyökerezik, hogy akkoriban ezeket az elapadt forrásterületeket beépítették, nem számítva arra, hogy a természet valaha is felül tud majd kerekedni az antropogén kizsákmányoláson.  Napjainkra ezek a források újult erővel térnek vissza, így számos területen folyik „harc a vízzel”. Persze nem is csoda, ha egy tömbház földszintjén 500 l/perc vízhozammal tör föl egy rég elfeledett forrás. A visszatérő forrásokhoz való alkalmazkodás számos településen jelent napi küzdelmet. Elöntött pincék, házak, kertek, beszakadt utak, vízben álló közműhálózat jelzi a víz visszatérését. Fontos a folyamatos állapotfelmérés, a lakosság biztonságának megteremtése, és a fenntartható vízhasznosítás lehetőségeinek számbavétele, hiszen az épített környezetben okozott károk ellenére értékes és védelemre méltó természeti értékről beszélünk.

Víz Világnapi gondolatok

Részletek

A Balatonról szóló Víz Világnapi Konferenciát tartottak Siófokon. A rendezvényen az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézete, a  Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai, vízgazdálkodási és környezetvédelmi szakemberek tartottak előadásokat! Ezekből hoztuk el a legfontosabb gondolatokat.
A Víz Világnapját a 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték, melynek célja, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. E jeles nap minden évben más és más nézőpontból hívja fel figyelmünket a víz alapvető szerepére.
A víznek ősidők óta nagyon fontos szerepe van az emberek életében. Meghatározza az adott korban élők társadalmi-gazdasági életét, fontos szerepe van a termelésben is. A tiszta víznek felbecsülhetetlen a gazdasági értéke, és feltehetőleg a jövőben ez csak fokozódni fog. Az életünk minden területén nélkülözhetetlen szerepe van, például a mesterséges tavak, víztározók egyszerre látják el az ivóvízhálózatot, az öntöző rendszereket és mindemellett rekreációs célokat is szolgálnak. A tavak, folyók természeti és kulturális értéket is jelentenek, melyekre számtalan szolgáltatás is települ a turizmus különböző formáiban, többek között ilyenek a horgászat, a strandok, a vízisportok is. Mindezekre a szerepekre remek példa a Balaton is.

Az eladásokból elsőként megismerhettük a szélsőséges időjárási eseményeket, légköri folyamatokat a Balaton vízgyűjtőjén. Ezekből derül ki, hogy milyen szerepe van a jégnek a vízfelszínén. Nem csak a téli turizmus fellendítése miatt érdekes, de például, a feltorlódott jég a tó medrét is alakíthatja, illetve ha hóval fedett a jégpáncél az a Balaton élővilágára negatív hatással bír. A tavaszi és őszi viharok számában kimutatható a gyakoriságuk növekedése, a villámárvizek pedig sok szervesanyagot szállítanak a tóba. A „Balaton néha visszabeszél” az időjárásnak, ugyanis a tó feletti leáramlás növeli a napsütéses órák számát, nem csak közvetlenül a tó felett, hanem a Balaton vonalában is ÉK-K-i irányban.
Megismerhettük a Balaton vízmérlegét és a vízgyűjtő hidrológiai helyzetét is. A mintegy 3,5 m átlagmélységű Balaton jellegzetes sekély tó. Ezek a tavak mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. Az elmúlt másfél évtized vízháztartási folyamatai számos intő jellel szolgáltak. Elsősorban a szélsőségesebbé váló időjárás hatására gyakrabban és nagyobb mértékben fordultak elő szokatlan, mindenképpen szélsőségesnek nevezhető vízháztartási állapotok. Ezekre válaszul 2016. február óta a kísérleti szabályozott vízszintet május-október időszakban 120 cm ± 5%, illetve november-április között 115 cm 5%-on állították be. Jelenleg a rendkívül csapadékos 2017 év végi és 2018 év eleji hónapoknak köszönhetően a Sión keresztül a maximális 60m3/s sebességgel történik a leeresztés.

Ezek mellett a feltételek mellett nyár végére is biztosított az átlag 80 cm-es vízszint. A legtöbb vitát a közvéleményben is a vízszint változásai szolgáltatják.
Szó esett a Balaton ökológiai állapotáról a legújabb kutatási eredmények alapján, ezekből kiderült, hogy az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai milyen rendszerességgel végeznek vizsgálatokat a tavon különböző veszélyforrásokat figyelembe véve. Összességében azonban elmondható a legfontosabb hír, miszerint a víz minősége kiváló.

Források:
hidrologia.hu

Rémálmok a zuhany alatt, avagy mennyit is ér a víz, amikor már nincsen?

Részletek

Jelenleg az egyik jelentős globális környezeti problémát az édesvíz készletek drasztikus csökkenése, a rossz vízminőség és a vízhiány jelenti. Cikkünk a 6. ENSZ FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI CÉLHOZ kapcsolódik, és a dél-afrikai Fokvárost fenyegető súlyos vízhiány kapcsán született.

Intő példa ez az egész világ számára, hogy igenis valós fenyegetést jelent a szárazság és a vízhiány egyre több térségében, és talán ráébreszt bennünket, hogy pazarló szokásainkon sürgősen változtatnunk kell.

Fokvárosban a vízhiány miatti szükségállapot alapvetően az évek óta tartó rekord kevés csapadék és aszály miatt következett be. A város vízellátását hat gát és tározó biztosítja, ezek közül a legnagyobb mára szinte teljesen kiapadt. A dél-afrikai városban tavaly év végén vezettek be korlátozásokat, abban reménykedve, hogy tudatos hozzáállással sikerülhet elkerülni a „Nulladik Nap”-ot, amikor a tározók kapacitása annyira lecsökken, hogy már nem tudják biztosítani a vezetékes vízellátást.

Önmegtartóztatást kértek az emberektől és a napi vízmennyiséget lakosonként 50 literben állapították meg. Az intézkedés azonban megkésettnek és eredménytelennek bizonyult. A kialakult helyzeten az emberek pánikszerű vízkészlet felhalmozása is csak rontott. Ha az ominózus nap elérkezik, a lakosság már csak ellenőrzött elosztópontokról jut majd egy megszabott fejadaghoz.

A fokvárosi krízishelyzet olyan potenciális veszélyeket is előre vetít, mint az alapvető köztisztaság hiánya és az emiatt felbukkanó pusztító betegségek. A társadalmi egyenlőtlenségek is erőteljesen megmutatkoznak ilyenkor, bár a mélyszegénységben élő ember számára a közcsapok megrohamozása eddig is a mindennapi rutin részét képezte.

Érdemes kicsit elgondolkodni rajta, hogy vajon mi képesek lennénk önkéntesen spórolni, vagy megtartani egy előírt korlátozást? El tudnánk felejteni forró nyári napokon és hideg téli estéken a komfortzuhanyzásokat, a kerti medencét, az autómosást, a folyó csapvízben mosogatást, az uszodákat és élményfürdőket? Az ivásra szánt víz mellett a főzéshez, tisztálkodáshoz, takarításhoz, az öntözéséhez, és még ezernyi más dologhoz használunk vizet, nem is keveset.

Igaz, hogy kék bolygó több mint kétharmadát víz borítja, csakhogy ennek túlnyomó része sós víz.  A népesség növekedésével a vízigény is rohamosan nő. Ha nem változtatunk a pazarló vízfelhasználásunkon, akkor súlyos problémák elé nézünk.

Egyénileg is törekednünk kell pazarló vízfelhasználásunk megváltoztatására, hiszen sok kis lépésből összeadódhat nagy mennyiségű vízmegtakarítás. Egy csöpögő csappal közel 2 liter tiszta víz válik szennyvízzé, ellenben víztakarékos zuhanyfejekkel, csapszűrőkkel és WC-tartályokkal csökkenthetjük fogyasztásunkat. Jelentős vízmegtakarítást jelenthet a szürkevíz (fürdővíz és mosóvíz) újbóli felhasználása a WC öblítésnél, akár egyszerűen, vödrökben felfogva is.

Magyarország földtani felépítése következtében gazdag felszín alatti vizekben, de kedvező adottságainkat jelentősen ki is használjuk. Magyarország vízkészlete is véges, ha sokkal gyorsabb ütemben használjuk fel, mint ahogy az természetesen visszatöltődik. Ne tévesszenek meg minket a hirtelen lezúduló villámárvizek és a rég elapadt források újbóli felbukkanása. Nekünk is fenntarthatóan kell bánnunk a vízzel.

Mi, a Bakony–Balaton UNESCO Geopark területén élők, igen szerencsés helyzetben vagyunk, ami a minőségi ivóvizet illeti. A mélyben hosszú utat bejáró felszín alatti vizeink számos ásványi anyagot ragadnak magukkal. Geoparkunk rendkívül gazdag tiszta vizű forrásokban. Jó néhány településünkön (pl. Balatonfüred, Kékkút, Fonyód, Hévíz) büszkélkedhetünk ásványi anyagban gazdag, kitűnő vizekkel. Ezért is fontos védenünk és megbecsülnünk értékes vízbázisainkat.

 
A jövőben számos térség és nagyváros juthat Fokváros sorsára, ahol a lakosság növekedése mellett egyre kiszámíthatatlanabbak az esős időszakok. Vajon el tudja –e kerülni az emberiség, hogy olyan kor köszöntsön ránk, melyet eddig csak a katasztrófafilmekben láttunk?
    

Felhasznált irodalom:
https://index.hu