Baj lesz, sőt már van is! - A globális éghajlatváltozás már rég nem csak egy mítosz

Részletek

Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a klímavédelmi rendezvények geoparkunk területén is. Ezúttal a veszprémi Pannon Egyetemen tartott, „Globális éghajlatváltozás - mítosz vagy valóság?„című előadáshoz kapcsolódóan osztozunk néhány gondolaton.

Természetesen az mindenki számára egyértelmű, hogy már nem tekinthető mítosznak a klímaváltozás.

De hogy miért is beszélhetünk inkább éghajlatváltozásról, mint felmelegedésről? Miért a jégsapkák olvadása és a csont sovány jegesmedvék jutnak elsőként eszünkbe a klímaváltozás kapcsán? Meg amúgy is, az Északi-sark olyan messze van, minek foglalkozunk vele?

Igazából nincs is olyan messze, és az Arktisz az egész bolygó működésében fontos szerepet tölt be. Az északi-sarki jég jelentős olvadása ugyanis a globális felmelegedés egyik mutatója.
 

1978 óta figyelik műholdak az Északi-sarkot, a NASA Aqua műholdja naponta készít felvételeket a jégborítottságról. Az északi-sarki jég kiterjedése évszakonként változik, ősszel és télen hízik, március környékén éri el éves maximumát, majd tavasszal és nyáron zsugorodik, mígnem szeptemberben eléri éves minimumát. Fontos tudnunk, hogy az Északi-sark nyári jege „az északi félgömb légkondicionálója”.  Az elmúlt évtizedekben mind a hízási, mind az olvadási szezonban leszálló trendet figyeltek meg, bár a hanyatlás mértéke drasztikusabb az olvadási szakaszban. Azt is kimutatták, hogy a fennmaradó jég állapota sem kielégítő. A jég fiatalabb, vékonyabb és kevésbé stabil. A tengeri jég és a fagyott területek olvadása komoly hatással van a Föld klimatikus viszonyaira különösen a sarkokon, mivel a jég és a hó részben visszaveri a nap meleg sugarait, ám az olvadt, sötétebb vízfelület és talaj több hőt nyel el, valamint egyre több megkötött szén-dioxid és metán kerül a levegőbe, ami tovább erősíti a felmelegedés meglévő hatásait.
 

Inkább változásról beszélhetünk, mely nem csak felmelegedésben nyilvánul meg. A folyamat ennél meglehetősen bonyolultabb, ugyanis ami a Föld egyik részén melegedő éghajlatot eredményez, az másutt szélsőséges időjárási jelenségekben nyilvánulhat meg. Ezt példázza az is, hogy míg Európában meglehetősen enyhén alakult a múlt év vége, addig az Egyesült Államok keleti partvidékén rendkívül szokatlan, kemény hideg tél okozott meglepetést.

Egyre gyakrabban számíthatunk szélsőséges jelenségekre, a nagy mennyiségben, hirtelen lezúduló csapadékra, heves viharokra, jégesőre és széllökésekre, illetve komoly szárazságra és pusztító tűzvészekre, melyek közvetve vagy közvetlenül mindenkit érintenek.Az éghajlatváltozással kapcsolatban biztosat nem lehet mondani. Nem tudjuk, hogy mi lesz 10-20-50 év múlva, de az előrejelzések nem túl bíztatóak.  A kevésbé optimista megközelítések szerint már nem a kibocsátás működteti a folyamatokat, hanem mennek maguktól is; mi pedig nem tehetünk mást, mint az éghajlatváltozás gyors ütemével megpróbáljuk tartani a lépést.

Felhasznált irodalom:
http://www.ng.hu
http://www.globalisfelmelegedes.info
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu
http://www.erdekesvilag.hu
https://24.hu