A Bakonyból is elűzték a telet!

Részletek

Immár jöhet a tavasz, legalábbis Bakonyjákón és Németbányán: a két falu lakói február 25-én közösen űzték el a telet. Az önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók, lelkes lokálpatrióták szinte a semmiből támasztották fel az ősi télűző hagyományt hét évvel ezelőtt. A régen tisztán német nemzetiségű, de a 2. világháború utáni kitelepítések miatt ma már vegyes lakosságú községekben keverednek a hagyományok, de ez náluk így természetes. A főszereplő az itt Télbanyának nevezett kiszebábu, amelyet Bakonyjákón hangos csinnadrattával hurcolnak végig, majd átviszik az alig 2 km-re fekvő Németbányára, és ott a főtéren elégetik. Ezzel szabadulnak meg minden rossztól, betegségtől, csúfságtól, amit Télbanya jelképez, és nem utolsó sorban magától a téltől.
A program Bakonyjákón gyermekprogramokkal indult, de már délelőtt is találkozni lehetett a kultúrházban és környékén bakonyi pásztor, illetve betyáröltözetben gyülekező emberekkel.
Nem túlzás: a 600 fős falu apraja-nagyja jelmezt öltött erre az alkalomra. Az ötéves kisdobos a dobolást gyakorolta, Jani bácsi, a ceremóniamester terelgette az embereket, Tímea pedig, jelmezéhez méltóan boszorkányos gyorsasággal mérte ki az ebédet a résztvevőknek, hogy erőt gyűjtsenek az úthoz.

Nem maradhatott el a fánk és a forralt bor (na jó, kisebbeknek a tea) sem. Hamarosan el is indult a menet, élén négy lovas huszárral, akik a helybeli Lovassport és Hagyományőrző Egyesület tagjai, mögöttük vagy tucatnyi betyárral, akik viszont a németbányai székhelyű Bakonyi Betyárok Nemzeti Egyletének képviselői. Ők azok, akik nem kímélik karikás ostorukat és elültöltős pisztolyaikat sem a zajkeltés érdekében.

A menet a tájháznál állt meg. A szépen felújított parasztház udvarán tréfás vetélkedőkre került sor, például szalmabála cipelésben, rönk- és boronahúzásban mérték össze erejüket a csapatok, hogy felmérjék, ki milyen erőben van a tavaszi munkák kezdete előtt.

Közben a 88 éves Gizi néni a másfél évvel ezelőtt átadott tájház tisztaszobájában mutatta be a berendezést és beszélt a németség szokásairól, viseletéről (ő aztán igazán hiteles forrás: az ott lévő bútorok és tárgyak egy része az ő tulajdonát képezte). Hangos ostorpattogtatás és fegyverdurrogtatás jelezte azonban, hogy ismét indulni kell.

A legközelebbi megálló a két falut elválasztó Bitva-patak hídja, ahol megáldották a vizet. Innen már nem messze van Németbánya főtere, ahol Télbanya tragikus véget ért: elégették. A szó szerint testet-lelket melengető élmény után természetesen az alig 100 fős Németbánya is kitett magáért, itt is nagy eszem-iszom vette kezdetét, a nap pedig annak rendje módja szerint zenés vigadalommal zárult.

Bakonyjákó és Németbánya lakosain tehát nem múlott: immár jöhet a tavasz!