Nem képtelenség, mindenkinek sikerülhet- Ötletek nem csak a Hulladékcsökkentési Hétre
- Részletek
A hulladékcsökkentés kapcsán sokan az újrahasznosításban látják a megoldást, de a 2017-es Európai Hulladékcsökkentési Hét középpontjában az újrahasználat és a megelőzés áll. Minél kevesebb dolog végezze a kukában, helyette inkább adjuk tovább, javítsuk meg, újítsuk fel, vagy alakítsuk át! Természetesen a legfontosabb a szemléletmódváltás és a felelős döntés, hiszen minden, amit megvásárolunk, egyszer hulladékká válik, csak az nem mindegy, hogy 20 perc, 3 hónap, vagy 10 év múlva.
A fenntarthatóságot illetően a háztartási hulladékok jelentős részének keletkezése egy kis odafigyeléssel csökkenthető, a fennmaradó rész pedig szelektálható és újrahasznosítható. Viszont a szelektív gyűjtés nem j
elenti a probléma megoldását, hiszen a külön gyűjtött hulladékkal is kezdeni kell majd valamit.
A Hulladékcsökkentési Hétnek és cikkünknek is az a célja, hogy jó gyakorlatokat és ötleteket adjunk a változtatás elindításához.
Mit is tehetünk a hulladékcsökkentésért a mindennapokban?
Nemcsak fejbe kell elhatározni magunkat, de rá is kell készülni, mely szervezést igényel. A túlvásárlást megelőzhetjük heti menü és bevásárló lista készítésével. Annyi ételt főzzünk, amennyi el is fogy, de ha túllőttünk a célon, akkor osszuk szét a családban, vagy a szomszédságban. Ne a tömegdivaton felbuzdulva vásároljunk! Célszerű olyan ruha fazont választani ami "örök darab" és feldobhatjuk divatos kiegészítőkkel. A használt ruha üzletekben is rábukkanhatunk sose hordott egyedi, jó minőségű ruhákra.
Tudatosan kerüljük az „agyoncsomagolt” termékeket, viszont a megúszhatatlan csomagolási hulladékok esetében használjuk ki a szelektív gyűjtést. Amit csak lehet, gyűjtsünk külön. Az elemeket, elektronikai hulladékot, használt sütőolajat, gyógyszerhulladékot. A szelektív gyűjtésnek kizárólag akkor van értelme, ha az újrahasznosított termékeket tudatosan keressük, ezzel tartva körforgásban az anyagokat.
Háztartási hulladékunk közel egyharmada szerves anyag, így komposztálással jelentősen csökkenthetjük mennyiségét és ráadásul magas tápértékű termőtalajhoz jutunk. Manapság már a tömbházak lakói is összefoghatnak egy közös komposztáló érdekében, de az igazán elszántak az erkélyen, vagy akár a konyhában is megvalósíthatnak mini komposztálást.
A konyha után általában a fürdőszobában termeljük a legtöbb szemetet. A reklámok hatására kipróbált gyorsan fogyó termékek, mint a tusfürdők, samponok, folyékony szappanok és testápolók rengeteg hulladékot képeznek. Érdemes esélyt adni egy egyszerű, vegyszertől, szintetikus illat- és színezőanyagtól mentes szappannak, mely igazán sokáig elég. 10 féle maró vegyszer helyett sokszor bőven megfelel egy citromsavas- vagy ecetes általános tisztítószer a háztartásban.
A postaládánk tartalmát is megpróbálhatjuk leredukálni; még ha nehezen is veszik tudomásul, hogy nem kérünk heti két nagy köteg szórólapot és a helyi ingyenes újságot. Ezek általában jobb híján a papírgyűjtésben végzik. A papír alapú számlák is rengeteg hulladékot képeznek éves szinten, melyek kiválthatók e-számlákkal.
Piacon vásárolni a helyi termelőktől környezettudatos. A rövidebb szállítás, tárolás kevesebb konzerválószerrel és szennyezéssel jár, ráadásul tudunk zacskómentesen vásárolni, ha felkészülünk textil szatyorral és kisebb textil zacskókkal, tároló dobozokkal. Csupán egy kis odafigyelést igényel, hogy ne felejtsük otthon, de ha mégis, akkor válasszuk a papírtasakokat és táskákat.
Igaz, hogy súlyuk miatt már nem „divatosak” a betétdíjas üvegek, de szörpöt, bort és sört még mindig lehet így kapni. Az ilyen csomagolású termékekkel és koncentrátumokkal kiiktathatjuk az aludobozokat, a Tetra Pak és PET palackok tömkelegét az életünkből, de az üveg csak akkor tekinthető környezetbarát csomagolásnak, ha minél többször hasznosítják, újra töltik. Esztelen pazarlás egyszer használni egy üveget. Igyunk inkább csapvizet egy jól tisztítható, strapabíró kulacsból! Ha mégis bizalmatlanok vagyunk a csapvíz minőségével kapcsolatban, szerezzünk be valamilyen vízszűrő kancsót.
A befőttes üvegek is sokszor landolnak a szelektív konténerekben, pedig az üveg az egyetlen olyan anyag, melyet szinte a végtelenségig lehet változatlan minőségben használni. Bevethetjük őket befőzésnél, élelmiszer tárolásra (bab, lencse, cukor stb.), vagy kreatív ötletekhez.
Jól működő közösségek esetében ne féljünk a szomszédtól, ismerőstől kölcsön kérni, és mi is osszuk meg másokkal, amit tudunk. Tipikus kölcsönadható eszközök pl. a fúrók, létrák, fűnyírók és kerti szerszámok. Ha továbbadunk valamit, ne csak ruhában, cipőben, játékokban és könyvben gondolkodjunk; sok esetben bútorra, szőnyegre, edényekre van a legnagyobb szükség.
Bár globális viszonylatban jelentéktelen, amit véghezviszünk, sőt, még helyi szinten sem feltűnő a változás, mégis az egyének, családok, közösségek, szomszédságok, települések tehetnek legtöbbet egyszerű eszközökkel, némi kreativitással, tudatossággal, személyes példamutatással és jó döntésekkel. Nem az a fontos, hogy belefér-e az egy évnyi szemetünk egy üvegbe, hanem hogy megtesszük, ami csak tőlünk telik, hogy csökkentsük saját hulladéktermelésünket.
Felhasznált irodalom:
http://greenfo.hu
http://szelektalok.hu
http://www.humusz.hu
http://zero-hulladek.blogspot.hu
Nagyító alatt az apró betűs rész - Az E-számok világa
- Részletek
Ezúttal a 3. és 12. számú ENSZ Fenntartható Fejlődési Célkitűzéseihez kapcsolódóan ismerkedünk meg a modern élelmiszeripar kódolt tájékoztatásával.
De mik is ezek az E-számok, a tömeges élelmiszertermelés újszülöttjei, és miért kell olyan sok belőlük a mindennapi betevő falatba? Felvetődik a kérdés, hogy tényleg technológiailag szükségesek, vagy csak a megtévesztés kitűnő eszközei?
Amikor már a füst sem igazi, és a fokhagyma ízét is felfokozzák; amikor sovány tejporból, zselatinból, vízből, aromából és egy kis festékből tökéletes tükörtojás sülhet a serpenyőnkben, akkor érdemes kicsit elgondolkodni, hogy meddig juthatnánk egy autóval, amibe barna festékkel színezett benzin-aromás vizet tankolnánk.
Mára már az élelmiszeripar is rájött, hogy az emberek könnyebben tájékozódnak, és nincs aki ne hallott volna már a rettegett E-számokról, így legtöbbször már csak az adalékanyag nevét tüntetik fel a csomagoláson, mert az kevésbé riasztó.
Az ipari méretű élelmiszergyártás ma már szinte elképzelhetetlen adalékanyagok, színezékek és aromák felhasználása nélkül, hiszen ezekkel biztosítják a termékek eltarthatóságát, színét, állagát és ízét, de az igazság az, hogy a fogyasztói igényt szolgálják ki. Küldetésük a feldolgozás során keletkező hibák javítása.
Az EU-ban az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok E-számot kapnak. Az E betű Európát jelöli, a szám általában az anyag Élelmiszerkódexében szereplő számával azonos. Ezeket általában önmagukban nem fogyasztjuk. Az, hogy az E-szám csakis valami szintetikus, vegyipari eredetű borzalmat jelöl, alapvetően tévedés. Vitaminok, létfontosságú vegyületek vagy a növények színét és ízét adó anyagok is ide tartoznak, de számuk mára 300 fölöttire hízott, és olyan anyagok is szerepelnek rajta, amikről álmunkban sem gondolnánk, hogy az élelmiszeripar használja őket.
Az adalékanyagok egészségre gyakorolt káros hatásáról, vagy ártalmatlanságáról a mai napig nehéz biztos kijelentéseket tenni. A vizsgálati eredményeket nem tekinthetjük örökérvényűnek, így érdemes velük lépést tartani. Engedélyezett mennyiségben a legtöbb emberre veszélytelenek, bár számos kutatásban, az érzékenyebb csoportoknál, - mint a gyerekek, a betegek, az allergiások vagy a várandósok-, feltételezhetőek más jellegű hatások.
Ökölszabályként elmondható, hogy ha a kevésbé feldolgozott élelmiszereket választjuk, akkor kevesebb adalékanyaggal találkozunk. Például a bio élelmiszerekben ízfokozó, színezék, édesítőszer és stabilizátor egyáltalán nem használható. A döntés a miénk. A házi készítésű, szezonális, hazai, kistermelői, kézműves és védjegyes termékek mind lehetőségek a tömeggyártású tartós élelmiszerek helyett.
Javunkra válhat, ha odafigyelünk a legmodernebb kutatási eredményekre. A mai termékkínálatban mindig van alternatíva, még ha néha becsúszik is egy tasakos leves. De azt is be kell látnunk, hogy ezen anyagok nélkül sok kedvencünk színtelen, íztelen és ehetetlen lenne.
Mint a legtöbb fenntarthatósági kérdésben, itt is az emberek hozzáállása a döntő. Amíg a húspultban a csillogó, rózsaszín sonkára marunk rá elsőnek, és annyira jópofának tartjuk, ha egy áfonya szörp „hupikék, mint a törpikék” addig az élelmiszeripar is igyekezni fog, hogy kiszolgálja az ízlésünket.
Felhasznált irodalom:
http://tudatosvasarlo.hu
http://zoldportal.ro
https://hu.wikipedia.org
http://index.hu
https://www.muszeroldal.hu
Felbukkanó védjegyek – mit takar a FAIRTRADE, vagyis a méltányos kereskedelem védjegye
- Részletek
Bár a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által alapított és fenntartott Bakony–Balaton UNESCO Geopark a helyi termékek és termelők elkötelezett támogatója, ezúttal a 8. számú, Tisztességes munka és gazdasági növekedés, valamint a 12. számú Felelős fogyasztás és termelés ENSZ Fenntarthatósági Célkitűzésekhez fűződően, a méltányos kereskedelemről ejtünk szót. A Fairtrade, mint fogalom leginkább a fejlődő országokból származó élvezeti termékek kapcsán ismert.
Mivel a Fairtrade hazai viszonylatban nem tekint vissza több évtizedes múltra, így nálunk mondhatni még gyerekcipőben jár. Bár a magyarok érzékenysége relatíve magas, talán sokan még csak nem is hallottak a Fairtrade védjegyről.
Leggyakoribb Fairtrade termékek között szerepelnek a reggeli napindítóink. A kávé, a tea, a kakaó és a csokoládé többnyire a világ nehéz helyzetben lévő vidékekről érkeznek a boltok polcaira, sokszor számunkra elképzelhetetlen munkakörülmények és kizsákmányolás árán.
A méltányos kereskedelem egy jótékonysági kezdeményezés: a rövidtávú kereskedelmi érdeken túllépve, a szegény országok kistermelőinek és rajtuk keresztül a helyi közösségeknek igyekszik segíteni. A Fairtrade minősítés lényege, hogy a hosszú távú fejlődés, a fenntartható termelés és az emberi jogok nevében több pénzt juttatnak vissza bizonyos termékek (kávé, tea, kakaó, csokoládé, banán, méz) esetében a fejlődő országok termelőinek. A magasabb felvásárlási árért cserébe a mozgalom – vagy inkább kereskedelmi szabvány – magas környezeti és szociális elvárásokat fogalmaz meg a termelőkkel szemben. A Fairtrade egyik alapelve ugyanis ez: a helyi közösségeket is fejleszteni kell a bevételekből, iskolaépítéssel vagy infrastrukturális beruházásokkal.
A Fairtrade termékek fogyasztói átlagosan 30–50%-kal többet fizetnek, de ezért általában jobb minőségű termékhez jutnak, és tudják, hogy a többletkiadás társadalmi célokat szolgál. Az árak nyilvánvalóan nem hasonlítható az XXL-es kiszerelésű, „gazdaságos” termékekéhez, de nem feltétlenül magasabbak a megszokott márkáknál. Növekvő tudatosságunk ellenére többnyire nehezünkre esik saját fogyasztási szokásainkon változtatni, pedig minden egyes vásárlás számít, mellyel olyan döntést hozunk, ami rengeteg ember életére van hatással az élelmiszer-ellátási láncban.
A követelmények betartását a minősítő szervezetek rendszeresen ellenőrzik, cserébe a termelők és kereskedők a minősítő szervezet logóját marketingcélokra használhatják.
A legelterjedtebb és „eredeti” a Fairtrade logó, melyek legszigorúbb emberjogi és környezeti követelményeknek felelnek meg, de már azzal is sokat tehetünk az ügyért, ha az olcsóbb UTZ címkés termékeket választjuk, mely hasonló célkitűzéseket tartalmaz, de nem ír elő minimum árat a farmerek termékeiért.
Biztató jel azért, hogy a bioboltokon kívül már legalább 10 különböző nagykereskedő forgalmaz Fairtrade termékeket; és ha a fogyasztó tájékozott, döntésképes, átérzi választásainak horderejét, és megteheti, akkor a maga szintjén felelősen választhat.
Felhasznált irodalom:
http://tudatosvasarlo.hu
http://www.origo.hu
http://www.fairtrade.org.uk
Élet az üvegházban. Készülnek a Megyei Klímastratégiák.
- Részletek
A 13. számú ENSZ Fenntarthatósági célkitűzéshez kapcsolódik jelen cikkünk, a hazánkat is érintő klímaváltozásról, és a Megyei Klímastratégiák kidolgozásának fontosságáról.
Mi is az üvegházhatás, amely klímánk megváltozásához, a globális felmelegedéshez vezet? Dióhéjban, a fosszilis energiahordozók (kőolaj, földgáz, szén) elégetésekor keletkező széndioxid (CO2) a légkörbe jutva úgy viselkedik, mint az üvegház, beengedi a Föld légkörébe a napsütést, de a keletkezett meleget bent tartja, mely veszélyes mértékű klímaváltozás felé sodor minket.
A klímaváltozás enyhítésére tett intézkedések globális „közjószágnak” minősülnek, így Magyarországon is az államigazgatási szervek felügyelik az ezzel kapcsolatos tevékenységet. A klímaváltozás nem kifejezetten környezetvédelmi kihívás, sokkal inkább egy komplex közgazdasági probléma.
Az egész országban megkezdték a Megyei Klímastratégiák kidolgozását. A cél a megye területén működő intézmények és szakemberek bevonása a megelőzés, a hatások mérséklése, az alkalmazkodó képesség javítása, és a helyi viszonyokhoz illeszkedő, megvalósítható stratégia. A klímastratégia sikeres megvalósításához elengedhetetlen az érintett célcsoportok tájékoztatása és szerepvállalása. Ugyanakkor fel is kell készülnünk azokra a változásokra, melyeket megelőzni már nem tudunk.
Földünk klímája az elmúlt tízezer évben a földtörténeti előzményekhez képest szokatlanul stabil volt. A 21. század emberének viszont új kihívással kell szembenézni. A folyamatok az egész Föld klímájára kiterjednek. Megváltoztak a hőmérsékleti és csapadékviszonyok, egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek és ehhez kapcsolódóan csökken a hozzáférhető ivóvíz és élelmiszer mennyisége. A talajvízszint egyre mélyebbre húzódik, ami megnehezíti az öntözést. Mindent elsöprő viharok, árvizek, hőség és aszály, vagy tomboló erdőtüzek pusztítják Földünket.
De valójában nem a természettel kell szembeszállnunk, hanem a fogyasztói társadalom természetellenes értékrendjével, a termelés, a fogyasztás és a kibocsátás egyre növekvő örvényével. Tudatosodnia kell annak, hogy az eddigi fogyasztási szokásaink nem lesznek a jövőben fenntarthatók.
Probléma, hogy a lakosság kevésbé ismeri az éghajlatváltozás magyarországi hatásait. Hallottak ugyan a sarki jég és a hósapkák olvadásáról, de a hazánkat is érintő aszályt és elsivatagosodást kevesebben ismerik.
Felhasznált források:
http://www.klimabarat.hu
http://www.vpmegye.hu
http://www.met.hu
https://www.mediaklikk.hu
A cikket rövidesen folytatjuk további érdekességekkel!
Füstölgő gondolatok a dugóban: Autómentes Nap (szeptember 22.)
- Részletek
Fenntartható városok és közösségek című, 11. számú ENSZ célkitűzéshez kapcsolódik jelen cikkünk, mely a közelgő Autómentes Nap kapcsán született. Az Európai Mobilitási Hét fő célja a környezetbarát és fenntartható városi közlekedés népszerűsítése az autózás helyett.
Már nem csak a főváros „kiváltsága” a reggeli és délutáni erős városi forgalom. Lassan megszokássá válik a reggeli várakozás, araszolgatás és idegeskedés a forgalmi dugóban. Mégis csináljuk. Az utakon közlekedő autók száma folyamatosan növekszik, ami a városlakók életminőségének csökkenését hozza magával (zaj- és levegőszennyezettség, balesetek, stressz).
A fenntartható közlekedés három fő ága a közösségi közlekedés, a kerékpározás és gyaloglás. 
Kicsiben, de mindannyian tehetnénk a változásért. Természetesen nem mindenkinek van lehetősége autóról kerékpárra váltani. Ebben az esetben a célcsoportot elsősorban azok jelentik, akik legfeljebb 5 km-re laknak a munkahelyüktől. A kerékpározás az „élhető város” koncepció szerves része. A kerékpár hely- és energiatakarékos, és nem okoz sem zaj-, sem légszennyezést. A kerékpározás hozzájárul a fenntartható mobilitás megteremtéséhez, továbbá hatékony és nem utolsó sorban egészséges.
Persze ehhez szükséges lenne egyéb változásokra is, mint a közforgalmú terület újrafelosztása úgy, hogy az a gyalogosokat, a kerékpárosokat vagy a közösségi közlekedést hozza előnybe (pl. szélesebb járdák, új kerékpár- vagy buszsáv kialakítása, új forgalomcsökkentő intézkedések, sebességkorlátozások). Fontos lépés lenne, a kerékpárút-hálózat és a hozzá kapcsolódó létesítmények fejlesztése (bővítések, felújítás, kitáblázás, kerékpártárolók és kerékpárkölcsönzők).
Sokan csak a kényelem miatt választják az autót a közösségi közlekedés helyett. Persze ehhez olyan színvonalú közösségi közlekedést kell biztosítani, hogy átüljenek az emberek az autókból a közösségi járművekbe.
Még ha az Autómentes Nap egy évben csak egy napig tart is, és csak egy utópisztikus álom az autómentes város, mégis fontos célja, hogy ösztönözze a felelős autóhasználatot, így azok is hozzájárulhatnak a fenntarthatóbb városi környezet létrehozásához, akiknek munkájukból kifolyólag mindenképpen autóval kell közlekedniük. Kiemelt cél az egy autóra jutó utasok számának növelése. Az „egy autóban egy ember” trendet látva cseppet sem meglepő az utak csúcsidei telítettsége.
Az Európai Mobilitási Hét és az Autómentes Nap célja, hogy a közlekedési módok használati aránya a fenntartható közlekedési módok javára változzon, mely mozgásszegény életmódunkban is jelentős javulást hozhat.
Ha alapos önvizsgálatot tartunk, rájöhetünk, hogy sokszor indokolatlan estekben is a slusszkulcs után nyúlunk. Pedig egy „egészségügyi séta” csak a javunkra válhat, ha gyalogosan, vagy biciklivel átdöcögünk a közeli szupermarketbe. A szabadidős tevékenységek alkalmat adnak arra, hogy felfedezzük a várost egy egészen más szemszögből, mint a rohanó forgalomban.
Ezeken a rendezvényeken lehetősége nyílik a városoknak, hogy szemléletformálással és a városlakók tájékoztatásával változást idézzenek elő az emberek magatartásában, és fenntarthatóbb közlekedési stratégiát próbáljanak közös erővel kialakítani.
Az idei Európai Mobilitási Hét és Autómentes Nap fő témája a tisztább közlekedési módok előnyeinek hangsúlyozása. Az érdeklődők megismerhetik a környezetbarát járműveket. Ilyenek közt tartják számon az elektromos, a hibrid, a gázüzemű (NGV), a cseppfolyósföldgáz-meghajtású (LPG) és a biogáz-meghajtású 
járműveket. A közös autóhasználatot és a telekocsis utazási lehetőségeket is egyre inkább a köztudatban kéne elültetnünk.
A Bakony–Balaton UNESCO Geoparkot alaító és fenntartó Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) idén harmadjára vesz részt foglalkoztató játékokkal Balatonalmádiban, az Autómentes Napon. Nekünk is fontos, hogy geoparkunk városai élhetőbb közösségi terek legyenek. Szervezünk autómentes geotúrákat és hangsúlyozzuk, hogy számtalan felfedezni való természeti kincset és értékek ismerhetünk meg a lakóhelyünk közelében is, az autóhasználatot minimálisra csökkentve. A BfNPI munkatársai a közös autóhasználatot és a telekocsis utazási lehetőséget megvalósítva próbálnak példát mutatni.
Kép forrása: https://elektromosautok.com/
Kép forrása: http://www.focus.de
Felhasznált forrás: http://emh.kormany.hu/