Van ellenszérum a globális túlfogyasztás ellen?
Az év végi pánikhangulat lassan tetőzik, miközben tonnaszám ontják a hipermarketek az ünnepi katalógusokat, mi napokon át rójuk az üzleteket és igyekszünk elkölteni az év végi bónuszt. Mindezen törekvések tartják fenn fogyasztói társadalmunkat. Mialatt a termelés elképesztő iramban és mennyiségben löki piacra termékeit, a fogyasztók szorgalmasan cserélik le régi dolgaikat újakra. Sokszor indokolatlanul, és nem a fenntarthatóság jegyében. A növekedési spirálnak pedig kellő hajtóerőt ad, hogy több legyen nekünk, mint másoknak, és hogy többünk legyen az idén, mint tavaly volt.
A hazai lakosság igen fogékony az új termékek kipróbálására, illetve az erre inspiráló reklámokra, melyek hamis illúzióval kecsegtetnek. Elárasztják utcáinkat, a médiát és egész életünket a reklámok, de meg tudjuk védeni magunkat és 
gyermekeinket a marketing befolyásoltságtól és a túlfogyasztástól?
Az internet lett az egyik legnagyobb áttörés a reklámiparban. Gyakorlatilag ma már nem találunk olyan honlapot, amelyen ne villogna valamilyen hirdetés. Nem is beszélve arról, hogy a kicsiket megcélzó termékek és a hozzájuk kapcsolódó agresszív reklámdömping bizonyítottan fizikai és pszichés kárt okoz az erre kifejezetten nyitott gyerekekben. Ne dőljünk be a bevásárlóközpontok furfangos trükkjeinek, a szem- és karmagasságban elhelyezett csaliknak. Megéri néha leguggolni, vagy nyújtózkodni kicsit a polcok mentén, ha nem azt akarjuk megvenni, amit épp ránk akarnak sózni.
A glob
ális túlfogyasztás kapcsán kezelésre váró legfőbb feladatok közt szerepel szokásainak fenntarthatóbb irányban történő ösztönzése és befolyásolása. A háztartások tekintetében a legfontosabb fogyasztási területek az energia-, víz-, és az élelmiszer fogyasztás. Megoldás lehet err a problémára az önszabályozás. Sajnos az olyan hagyományos erények, mint az előrelátás, a felelősség, a tisztesség, a szociális- és környezeti érzékenység háttérbe szorultak és ma már a sikert főként a fogyasztással mérik. De ha tájékozottak vagyunk, ismerjük a lehetőségeket és felismerjük a veszélyeket, úgy kialakíthatunk egy biztonságos és fenntartható otthont és életet.
A pazarló fogyasztás fő jellemzői: a silány minőség, az igen rövid használatra készült-, vagy eldobható termékek egyre bővülő köre, a nagy energiaigényű gépek (pl. légkondicionáló-, mosogató-, és szárítógépek) működtetése és az anyagigényes termelés. A szerény és takarékos fogyasztási szokásokat felváltott a kényelem és ráadásnak még egy új csomagolási kultúra jött a divatba.
Bár egyre nehezebben igazodunk el a sok információ és tudományos szövegek láttán, de ha vesszük a fáradságot, és tájékozódunk a legjobb lehetőségekről, akkor felelős döntést hozva spórolhatunk a háztartás költségein. A fogyasztói tájékoztatás, felvilágosítás és tudatformálás legfontosabb eszközei e tekintetben a logók, címkék, és zöld termékjelzések. Új háztartási gép vásárlás előtt, mindenképpen az energiacímke alapján döntsünk, mert már régen nem a felvett teljesítmény határozza meg a készülék működési hatékonyságát. Gondoljuk végig, hogy amit megveszünk, arra feltétlenül szükségünk van –e és meddig tudjuk majd használni.
Többletfogyasztás az "A" energiaosztályhoz képest:
Az ember egész élete során fogyasztó, a születésétől a halálig, de a trendek és a szokások, könnyen felelőtlen fogyasztóvá alakíthatnak minket. Mielőtt abban a kényelmes hitben ringatnánk magunkat, hogy mi úgysem tudunk semmit tenni a világunkat pusztító folyamatok ellen; kijelenthetjük, hogy minden tevékenységünk befolyásolja az ökológiai lábnyomot, mivel mi döntjük el, hogy mit támogatunk és mit nem. Mint fogyasztók, a pénzünkkel szavazunk. Ne ösztönözzük a káros és felesleges termékek tömeggyártását. Lépésenként alakítsuk át otthonunkat fenntartható háztartássá és álljunk ellen annak a szándéknak, hogy mindannyian jó globális fogyasztókká váljunk!
Felhasznált irodalom:
http://www.tankonyvtar.hu
http://www.omikk.bme.hu
http://tudatosvasarlo.hu
http://greenfo.hu
http://portal.nebih.gov.hu
http://energiapedia.hu
Újabb négy évre megkaptuk az UNESCO Globális Geopark elismerést!
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által 2006-ban alapított Bakony–Balaton Geopark 2012-ben sikeresen pályázott a Globális Geopark Hálózat tagságára, 2015 őszén pedig megkapta az UNESCO Globális Geopark címet, amely elismerés azonos értékű a Világörökség, illetve az ugyancsak igen rangos Ember és Bioszféra programokkal. Az UNESCO Globális Geopark megnevezés és védjegy fontos eleme az új Nemzetközi Földtudományi és Geopark Programnak, amit 2015. november 17-én fogadott el a fennállásának 70. évfordulóját ünneplő UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. A 195 tagállamot tömörítő nemzetközi szervezet tehát jogi értelemben is befogadta a Globális Geopark Hálózat tagjait, köztük a magyarországi Bakony–Balaton Geoparkot és a magyar–szlovák határon átnyúló Novohrad–Nógrád Geoparkot.
A Tapolcai-medence tanúhegyei | Fotó © Szenthe Zoltán
A geopark koncepció születése az 1990-es évek közepére tehető, elismervén a jelentős földtudományi örökséggel rendelkező területek megőrzésének és fenntartható fejlődésük segítésének egyre erősödő igényét. A 2000-ben életre hívott Európai Geopark Hálózat és nyolc kínai geopark az UNESCO támogatásával 2004-ben alapította meg a jelenleg (2017 februárjában) már 119 tagot számláló Globális Geopark Hálózatot. A tájak és földtani képződmények fontos tanúi Földünk fejlődésének, a geoparkoknak pedig akár kulcsszerepük lehet a fenntartható fejlődésben. A geoparkok már a kezdetektől többnyire alulról építkező, a helyi közösségek részvételén alapuló megközelítést érvényesítettek működésükben, hogy biztosítsák az adott terület földtudományi értékeinek megőrzését és fenntartható hasznosítását a tudomány, oktatás és kultúra területén. Mindemellett a geoturizmus fejlesztésével a geológiai örökség a fenntartható helyi gazdaság egyik alapja is a geoparkokban.
A geopark hálózat minőségorinetált jellegének megfelelően nem elegendő csupán bejutni a nemzetközi szervezet tagjainak sorába, hanem a magas szintű elvárásoknak folyamatosan meg is kell felelni. Ennek biztosítása érdekében az UNESCO négy évente újraértékeli a geoparkokat: először egy terjedelmes, az elmúlt időszak tevékenységét részleteiben is ismertető beszámolót kell benyújtani a szervezet párizsi központjába, majd az UNESCO megbízásából két független külföldi szakértő érkezik az érintett geoparkba, hogy az elért eredményeket a terepen is ellenőrizze, és hogy személyesen is konzultáljon a helyi szakemberekkel, együttműködő partnerekkel. A Bakony–Balaton UNESCO Geopark első újraértékelésére 2016-ban került sor: dr. Marie-Luise Frey (Németország) és dr. Alessandra Casini (Olaszország) szakértőket július végén fogadtuk. Felkeresték geoparkunk számos földtudományi, ökológiai és kultúrtörténeti értékét, a BfNPI által üzemeltett látogatóközpontokat és bemutatóhelyeket tekintettek meg, illetve különböző helyszíneken, eseményeken kollégáinkkal és külső partnereinkkel is találkoztak.
2017 januárjában nagy örömünkre megkaptuk az UNESCO hivatalos levelét arról, hogy – különböző ajánlások megtétele mellett – a Bakony–Balaton Geopark újabb négy évre (2017–2020) elnyerte az UNESCO Globális Geopark megnevezés és védjegy használatának jogát, azaz ún. „zöld kártyát” kapott. Február 2-án végül – Irina Bokova UNESCO főigazgató aláírásával – megérkezett az elismerés meghosszabbításáról kiállított oklevél is! Azért is vagyunk büszkék a pozitív döntésre, hiszen 2016 volt az első olyan év, amikor a teljes újraértékelési folyamatot a következetesen magas elvárásokat megfogalmazó UNESCO „vezényelte le”, így a hivatalos döntést is az UNESCO Globális Geopark Tanács terjesztette fel főigazgatói aláírásra. (Nem megfelelő színvonalú működés, komolyabb problémák esetén az adott geopark „sárga lapot” kap, és két év alatt pótolnia kell a hiányosságokat. Ha esetleg ez az előrehozott újrarétékelésig sem sikerülne, akkor „piros lap” átadása mellett az adott geoparkot kizárják a szervezetből).
A Bakony–Balaton UNESCO Geopark geoturisztikai látogatóhelyek, geotúrák, barlangi overallos kalandtúrák, iskoláknak szervezett terepi geonapok, geotáborok, vetélkedők és – hazánkban egyedüliként – nyílt geotúra-vezető képzések révén népszerűsíti a térség kiemelkedően sokszínű földtani, ökológiai és kultúrtörténeti örökségét.
 Geotúra-vezetők képzése a Káli-medencében Fotó © Korbély Barnabás |
A geopark küldetése gazdag földtani örökségünk megőrzése is, a helyben élő emberek és közösségek bevonásával, különböző ismeretterjesztő és geoturisztikai programok beindításával.
A geoparkot irányító Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság és partnerei bekapcsolódnak a földtudományi oktatásba illetve partnereivel együtt földtudományi értékeink kezeléséből is kiveszi a részét (pl. geológiai alapszelvények megtisztítása, tanösvények kialakítása).
A Bakony–Balaton Geopark tehát jóval több, mint csupán földtani csodaország!
További információ az UNESCO Globális Geoparkokról az UNESCO angol nyelvű weboldalán.
Gondolatok egy fenntarthatósági konferenciáról
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Természetvédők Szövetsége „Magyarország és a Fenntartható Fejlődési Célok” címmel szervezett konferenciát november végén, melyből néhány gondolatot elhoztunk magunkkal. A konferencián egy szociális és egy környezeti témájú ENSZ célkitűzés tekintetében vizsgálták meg nemzeti stratégiánk előrehaladását és a felmerülő problémákat.
A legfontosabb azt leszögezni, hogy a fenntarthatóság nem öncél. Nem jótét lelkek borongása. Sokan talán széttárt karokkal, értetlenül kérdezik, minek is foglalkozzunk ezzel a problémával, ez nem a mi gondunk egyelőre. Semmiképp sem tekinthető fenntarthatónak, hogy a lokálisból már globálissá tágult, tovagyűrűző környezeti adósságainkat örökségül hagyjuk az utánunk jövőkre.A fő cél, megtalálni a helyes mértéket, mely által nem veszünk el többet a környezetből, mint amennyi erőforrás képes folyamatosan megújulni. Rövid távú, haszonmaximalizáló vágyaink elé korlátokat kell állítani.
Magyarországon jelenleg jelentős támogatási forrás áll rendelkezésre a környezeti állapot javításához, melyet a lehető leghatékonyabban kell felhasználni, mert előbb-utóbb a bő éveknek vége szakad. Társadalmilag méltányos, és környezetileg fenntartható megoldások szükségesek melyhez a vezetői elköteleződés is nélkülözhetetlen. Fel kell számolni a fenntarthatóság szempontjából káros támogatásokat és az eddigieknél konkrétabb célokat kell megfogalmazni. Újra kell gondolni a megoldások irányát és módját. A hazai szemléletformálásra is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, mivel a társadalom tudatát is szükséges fejleszteni. A fenntartható fejlődéssel szembeni két legfontosabb elvárás a környezeti erőforrások fenntartható használata és a társadalmi igazságosság.
Hazánkban a gyermekszegénység és kirekesztődés helyzetéről sokszor nagy szavak hangzanak el a „jóléti erkélyről”, miközben még mindig sokkal több a felesleg, mint a hiány. Annak ellenére, hogy a számok javulást mutatnak, a szubjektív mutatók és a valós érzet sokszor felülírja a statisztikát. De sokszor a nagy szegénységben élő emberek lényegesen egészségesebben élnek, mint a jóléti társadalom. Az ország szétszakadását helyre kell hozni, hiszen a közös cél egy jól működő, fenntartható társadalom.
Be kell látnunk, hogy az agrárgazdálkodás hatása a természeti erőforrásokra a mi egészségünket is érinti. A műtrágya, a növényvédő szerek és rovarölő szerek használata egy végtelen spirálba hajszolnak minket, melyek a természetes folyamatok ellen vannak. Nem a rossz technológiákat kell javítgatni, hanem tanulmányozni a technológiaváltásban rejlő lehetőségeket. Mivel a negatív környezeti hatások nem kerülhetők el, ezért azoknak csak a minimalizálásáról beszélhetünk, de a pozitív környezeti eredményű projektek, ezeket jelentősen kompenzálhatják.
Felhasznált irodalom:
MTVSZ, A fenntartható fejlődés érvényesítése a fejlesztéspolitika mindennapi gyakorlatában
Nem képtelenség, mindenkinek sikerülhet- Ötletek nem csak a Hulladékcsökkentési Hétre
A hulladékcsökkentés kapcsán sokan az újrahasznosításban látják a megoldást, de a 2017-es Európai Hulladékcsökkentési Hét középpontjában az újrahasználat és a megelőzés áll. Minél kevesebb dolog végezze a kukában, helyette inkább adjuk tovább, javítsuk meg, újítsuk fel, vagy alakítsuk át! Természetesen a legfontosabb a szemléletmódváltás és a felelős döntés, hiszen minden, amit megvásárolunk, egyszer hulladékká válik, csak az nem mindegy, hogy 20 perc, 3 hónap, vagy 10 év múlva.
A fenntarthatóságot illetően a háztartási hulladékok jelentős részének keletkezése egy kis odafigyeléssel csökkenthető, a fennmaradó rész pedig szelektálható és újrahasznosítható. Viszont a szelektív gyűjtés nem j
elenti a probléma megoldását, hiszen a külön gyűjtött hulladékkal is kezdeni kell majd valamit.
A Hulladékcsökkentési Hétnek és cikkünknek is az a célja, hogy jó gyakorlatokat és ötleteket adjunk a változtatás elindításához.
Mit is tehetünk a hulladékcsökkentésért a mindennapokban?
Nemcsak fejbe kell elhatározni magunkat, de rá is kell készülni, mely szervezést igényel. A túlvásárlást megelőzhetjük heti menü és bevásárló lista készítésével. Annyi ételt főzzünk, amennyi el is fogy, de ha túllőttünk a célon, akkor osszuk szét a családban, vagy a szomszédságban. Ne a tömegdivaton felbuzdulva vásároljunk! Célszerű olyan ruha fazont választani ami "örök darab" és feldobhatjuk divatos kiegészítőkkel. A használt ruha üzletekben is rábukkanhatunk sose hordott egyedi, jó minőségű ruhákra.
Tudatosan kerüljük az „agyoncsomagolt” termékeket, viszont a megúszhatatlan csomagolási hulladékok esetében használjuk ki a szelektív gyűjtést. Amit csak lehet, gyűjtsünk külön. Az elemeket, elektronikai hulladékot, használt sütőolajat, gyógyszerhulladékot. A szelektív gyűjtésnek kizárólag akkor van értelme, ha az újrahasznosított termékeket tudatosan keressük, ezzel tartva körforgásban az anyagokat.
Háztartási hulladékunk közel egyharmada szerves anyag, így komposztálással jelentősen csökkenthetjük mennyiségét és ráadásul magas tápértékű termőtalajhoz jutunk. Manapság már a tömbházak lakói is összefoghatnak egy közös komposztáló érdekében, de az igazán elszántak az erkélyen, vagy akár a konyhában is megvalósíthatnak mini komposztálást.
A konyha után általában a fürdőszobában termeljük a legtöbb szemetet. A reklámok hatására kipróbált gyorsan fogyó termékek, mint a tusfürdők, samponok, folyékony szappanok és testápolók rengeteg hulladékot képeznek. Érdemes esélyt adni egy egyszerű, vegyszertől, szintetikus illat- és színezőanyagtól mentes szappannak, mely igazán sokáig elég. 10 féle maró vegyszer helyett sokszor bőven megfelel egy citromsavas- vagy ecetes általános tisztítószer a háztartásban.
A postaládánk tartalmát is megpróbálhatjuk leredukálni; még ha nehezen is veszik tudomásul, hogy nem kérünk heti két nagy köteg szórólapot és a helyi ingyenes újságot. Ezek általában jobb híján a papírgyűjtésben végzik. A papír alapú számlák is rengeteg hulladékot képeznek éves szinten, melyek kiválthatók e-számlákkal.
Piacon vásárolni a helyi termelőktől környezettudatos. A rövidebb szállítás, tárolás kevesebb konzerválószerrel és szennyezéssel jár, ráadásul tudunk zacskómentesen vásárolni, ha felkészülünk textil szatyorral és kisebb textil zacskókkal, tároló dobozokkal. Csupán egy kis odafigyelést igényel, hogy ne felejtsük otthon, de ha mégis, akkor válasszuk a papírtasakokat és táskákat.
Igaz, hogy súlyuk miatt már nem „divatosak” a betétdíjas üvegek, de szörpöt, bort és sört még mindig lehet így kapni. Az ilyen csomagolású termékekkel és koncentrátumokkal kiiktathatjuk az aludobozokat, a Tetra Pak és PET palackok tömkelegét az életünkből, de az üveg csak akkor tekinthető környezetbarát csomagolásnak, ha minél többször hasznosítják, újra töltik. Esztelen pazarlás egyszer használni egy üveget. Igyunk inkább csapvizet egy jól tisztítható, strapabíró kulacsból! Ha mégis bizalmatlanok vagyunk a csapvíz minőségével kapcsolatban, szerezzünk be valamilyen vízszűrő kancsót.
A befőttes üvegek is sokszor landolnak a szelektív konténerekben, pedig az üveg az egyetlen olyan anyag, melyet szinte a végtelenségig lehet változatlan minőségben használni. Bevethetjük őket befőzésnél, élelmiszer tárolásra (bab, lencse, cukor stb.), vagy kreatív ötletekhez.
Jól működő közösségek esetében ne féljünk a szomszédtól, ismerőstől kölcsön kérni, és mi is osszuk meg másokkal, amit tudunk. Tipikus kölcsönadható eszközök pl. a fúrók, létrák, fűnyírók és kerti szerszámok. Ha továbbadunk valamit, ne csak ruhában, cipőben, játékokban és könyvben gondolkodjunk; sok esetben bútorra, szőnyegre, edényekre van a legnagyobb szükség.
Bár globális viszonylatban jelentéktelen, amit véghezviszünk, sőt, még helyi szinten sem feltűnő a változás, mégis az egyének, családok, közösségek, szomszédságok, települések tehetnek legtöbbet egyszerű eszközökkel, némi kreativitással, tudatossággal, személyes példamutatással és jó döntésekkel. Nem az a fontos, hogy belefér-e az egy évnyi szemetünk egy üvegbe, hanem hogy megtesszük, ami csak tőlünk telik, hogy csökkentsük saját hulladéktermelésünket.
Felhasznált irodalom:
http://greenfo.hu
http://szelektalok.hu
http://www.humusz.hu
http://zero-hulladek.blogspot.hu
Nagyító alatt az apró betűs rész - Az E-számok világa
Ezúttal a 3. és 12. számú ENSZ Fenntartható Fejlődési Célkitűzéseihez kapcsolódóan ismerkedünk meg a modern élelmiszeripar kódolt tájékoztatásával.
De mik is ezek az E-számok, a tömeges élelmiszertermelés újszülöttjei, és miért kell olyan sok belőlük a mindennapi betevő falatba? Felvetődik a kérdés, hogy tényleg technológiailag szükségesek, vagy csak a megtévesztés kitűnő eszközei?
Amikor már a füst sem igazi, és a fokhagyma ízét is felfokozzák; amikor sovány tejporból, zselatinból, vízből, aromából és egy kis festékből tökéletes tükörtojás sülhet a serpenyőnkben, akkor érdemes kicsit elgondolkodni, hogy meddig juthatnánk egy autóval, amibe barna festékkel színezett benzin-aromás vizet tankolnánk.
Mára már az élelmiszeripar is rájött, hogy az emberek könnyebben tájékozódnak, és nincs aki ne hallott volna már a rettegett E-számokról, így legtöbbször már csak az adalékanyag nevét tüntetik fel a csomagoláson, mert az kevésbé riasztó.
Az ipari méretű élelmiszergyártás ma már szinte elképzelhetetlen adalékanyagok, színezékek és aromák felhasználása nélkül, hiszen ezekkel biztosítják a termékek eltarthatóságát, színét, állagát és ízét, de az igazság az, hogy a fogyasztói igényt szolgálják ki. Küldetésük a feldolgozás során keletkező hibák javítása.
Az EU-ban az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok E-számot kapnak. Az E betű Európát jelöli, a szám általában az anyag Élelmiszerkódexében szereplő számával azonos. Ezeket általában önmagukban nem fogyasztjuk. Az, hogy az E-szám csakis valami szintetikus, vegyipari eredetű borzalmat jelöl, alapvetően tévedés. Vitaminok, létfontosságú vegyületek vagy a növények színét és ízét adó anyagok is ide tartoznak, de számuk mára 300 fölöttire hízott, és olyan anyagok is szerepelnek rajta, amikről álmunkban sem gondolnánk, hogy az élelmiszeripar használja őket.
Az adalékanyagok egészségre gyakorolt káros hatásáról, vagy ártalmatlanságáról a mai napig nehéz biztos kijelentéseket tenni. A vizsgálati eredményeket nem tekinthetjük örökérvényűnek, így érdemes velük lépést tartani. Engedélyezett mennyiségben a legtöbb emberre veszélytelenek, bár számos kutatásban, az érzékenyebb csoportoknál, - mint a gyerekek, a betegek, az allergiások vagy a várandósok-, feltételezhetőek más jellegű hatások.
Ökölszabályként elmondható, hogy ha a kevésbé feldolgozott élelmiszereket választjuk, akkor kevesebb adalékanyaggal találkozunk. Például a bio élelmiszerekben ízfokozó, színezék, édesítőszer és stabilizátor egyáltalán nem használható. A döntés a miénk. A házi készítésű, szezonális, hazai, kistermelői, kézműves és védjegyes termékek mind lehetőségek a tömeggyártású tartós élelmiszerek helyett.
Javunkra válhat, ha odafigyelünk a legmodernebb kutatási eredményekre. A mai termékkínálatban mindig van alternatíva, még ha néha becsúszik is egy tasakos leves. De azt is be kell látnunk, hogy ezen anyagok nélkül sok kedvencünk színtelen, íztelen és ehetetlen lenne.
Mint a legtöbb fenntarthatósági kérdésben, itt is az emberek hozzáállása a döntő. Amíg a húspultban a csillogó, rózsaszín sonkára marunk rá elsőnek, és annyira jópofának tartjuk, ha egy áfonya szörp „hupikék, mint a törpikék” addig az élelmiszeripar is igyekezni fog, hogy kiszolgálja az ízlésünket.
Felhasznált irodalom:
http://tudatosvasarlo.hu
http://zoldportal.ro
https://hu.wikipedia.org
http://index.hu
https://www.muszeroldal.hu