„Ősbükkös” a Tátikán

Részletek

Erdőzerevátumok a Bakony–Balaton UNESCO Geopark területén 1.

Az erdőrezervátum védett erdőterület, amely fokozottan védett magterületből és ugyancsak védett védőzónából tevődik össze. A magterületen semmilyen erdőkezelési és egyéb emberi tevékenységet nem folytatnak, hogy a természet zavartalanul alakítsa vissza az erdőt őserdővé, amelyek így a szakemberek számára tanulmányozhatóvá válnak.
Európa-szerte jelöltek ki olyan változatos, különleges élővilággal rendelkező erdőterületeket, amelyek jellegzetes, időnként visszatérő változásokat mutatnak. Hazánkban az 1990-es évektől működik az erdőrezervátum program, ami 63 területet jelent; ebből 5 található a Bakony–Balaton UNESCO Geoparkban. Ausztriában pl. 191 db van, több mint kétszer nagyobb összterületen. Svédországban 849 erdőrezervátumot jelöltek ki (ez a legtöbb kontinensünkön), a második helyen Németország áll 679 rezervátummal. A legkevesebb Albániában van (4 db), de összterületüket tekintve ez kb. a magyarországiak ötszöröse. Területileg Oroszország európai fele „vezet”, utána a finnek jönnek. Tehát az erdőrezervátumok esetében nem a darabszám, hanem a terület nagysága a meghatározó!

Az erdőrezervátum program céljai:

• az erdők élővilágának alapos kutatása,
• Magyarország főbb tájain az erdők vizsgálatához – illetve az európai rendszerhez – illeszkedő módszerek bevezetése,
• a kutatások eredményeinek közlése a természetvédelem, az erdészet és a közvélemény irányába.

Az erdőrezervátumok előrevetítik, hogy a természetes folyamatokra való építés mekkora jelentőséggel bír annak érdekében, hogy milyen úton változtassunk az erdőkről alkotott gondolatainkról, és az erdőgazdálkodók miként tudnak összehangoltabban a természeti erőforásokkal gazdálkodni. Nem kizárt tehát, hogy egy látszólag „rendetlen” erdő, ahol (idős, maguktól) kidőlt fák törzsein kell átkapaszkodnunk, természeteshez közeli állapotban van!

Elsőként a Keszthelyi-hegységhez tartozóTátika bazalvulkáni kúpján fekvő ún. ősbükkös erdőrezervátum téli arcát mutatjuk be. A védőzóna főként ritkás bükkös, amely erdei fenyővei, kocsánytalan tölggyel és cserrel elegyedik. A sötétebb, sűrűbb rész már a fokozottan védett magterület, ahol kizárólag a kéktúra útvonalán járhatunk. Komoly mennyiségű termést hozhattak a bükkök az elmúlt években. A bükk utódai jelentős létszámban vannak jelen, így a jövőjük nem kilátástalan, a tölgyek – amelyek néhány helyen felváltják a bükköket – fényesebb, szelősebb előhelyeket alkotnak.
A várhegy sziklás oldalában is meglepően nagy fákat találunk! Mivel erdőrezervátumban járunk, sok idős, lábon korhadó – vagy éppen már kidőlt – fát látunk. A legújabb kutatásoknak köszönhetően fény derült arra, hogy a fák – különösen a bükkök – közösségekben „gondolkodnak”, és egymást segítve fejlődnek, megosztják a vizet és a tápanyagokat egymás között, utóbbiak szintjét mindannyiuk számára előnyös szinten tartják.  
A területen az országos kékkör útvonala visz keresztül, a kék turistajelzésről ágazik le a KL jelzés, ami felvisz bennünket a várromhoz, ahonnan csodás panoráma lesz a jutalmunk! A kék jelzés mentén továbbhaladva átszelhetjük az egész erdőrezervátumot, amelynek télen is igazán különleges hangulata van...

Fokozottan védett területen járunk, így még egyszer hangsúlyozzuk: a jelzett turistautakról letérni tilos!