Egy legendával kevesebb – 15 éve tárták fel a veszprémi várkutat

Részletek

Lélekszámát tekintve a geopark fővárosában, Veszprémben, a vár közepén, a Szentháromság téren található a vár kútja, régies nevén „Sárkánykút”. Bár csak 1569-ben tűnik fel egy térképen, de gyanítható, hogy építési ideje ennél jóval régebbi, a várral egyidős. Mint minden várkútnak, ennek is számos legendája volt, többek között az, hogy járat vezet ki belőle a váron kívülre, valamint, hogy kincseket rejt.

A veszprémi várkutat 1767 óta már nem használták, mert a püspökség egy vízhúzó szerkezetet építtetett ki a vár alatti Úrkút-forráshoz. Ekkortól kezdve kezdték el törmelékkel feltölteni. 1936-ban kapott egy díszesen faragott kávát, amely Vetési Albert püspökre emlékezik. Először 1964–65-ben próbálták meg kitisztítani, akkor 30 méteres mélységig jutottak, de nem sikerült tisztázni, hogy kútról, avagy ciszternáról (sziklába vájt vízgyűjtőről) van-e szó.
Felújított kútkáva az új díszráccsal (fotó: Zachár Zsolt)

2002-ben került újra előtérbe a kút ügye, köszönhetően Bándi László veszprémi helytörténésznek, műkedvelő régésznek. Ő szervezte meg a kút feltárását, kitisztítását, amely példa értékű összefogás eredményeként valósult meg: közel 100 cég, intézmény és civil szervezet vett részt a feltárásban vagy támogatta azt. A legfontosabb a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetségének részvétele volt, melynek tagjai barlangi kötéltechnikával dolgoztak a kútban. Munkájukat Schäfer István Zsolt, a szövetség elnöke irányította. A felszíni munkálatokat Rainer Pál régész felügyelte, a leletek válogatását diákok, tanárok, önkéntesek végezték. A feltárás 18 napon át tartott, eredményeképpen 40,7 méter mélyen elérték a kút alját. Magyarországon ilyen mélységű kutat eddig még nem tártak fel a feltárás idejében! A kútban zajló munkálatok előkészítése és kivitelezése nagy szakértelmet igényelt: meg kellett oldani nem csak a törmelék felszínre juttatását, de a mélyben dolgozók – egyidejűleg mindig ketten tartózkodtak lenn– védelmét és a szellőztetést is. Különösen nehéz volt az utolsó méterek feltárása, mert akkor már a vizet is folyamatosan szivattyúzni kellett a kútból.
A várkút feltárása már az első pillanattól rendkívül izgalmas munkának bizonyult, kezdve a kormeghatározástól az alagút legendáig.

A kútban mesés kincseket nem, de számtalan leletet találtak. A felső fél méterben rengeteg, a turisták által beledobált kb. 250 kg-nyi „szerencse” pénzérmét gyűjtöttek össze. Lejjebb találtak régi fa alkatrészeket (melyek az egykori, zsindellyel fedett fa kútház részei lehettek), továbbá, szegeket, egy óntányért, egy aranymedált, cserépkorsók-, kerámia- és üvegtöredékek maradványait, csontgombokat, cseréppipa töredékeket. Akadt kőfaragvány, rézpénz, lópatkók, és gyertyatartó is, de a legértékesebb lelet azonban egy 17 méter hosszú, kézzel kovácsolt lánc volt.
40,7 m-en elérték a kút alját (ez a Vár-hegy és a Benedek-hegy lábánál folyó Séd-patak szintje alatti 3,7 métert jelent), ahol 1–2,5 liter/perc hozamú karsztvizet találtak: ez látta el a kutat vízzel, amelyben manapság is 3,5–4 m-es víz áll, így megoldódott az egyik rejtély: a kút igazi kút volt, nem pedig csupán vízgyűjtő gödör.  Sajnos, a feltárás a kivezető titkos alagút legendájának is véget vetett: semmi effélét nem találtak. Így tehát szegényebbek lettünk egy legendával, de gazdagabbak számos ismerettel.

A kút fala egyben teljes keresztmetszetét mutatja a veszprémi Vár-hegyet felépítő dolomit sziklának is. A dolomit egy karbonátos üledékes kőzet, mely a tengeri mésziszap utólagos magnézium-átitatódásával keletkezett a 220 millió éves felső-triász időszak trópusi, száraz éghajlata miatt erősen bepárlódó, meleg, trópusi Tethys-tenger sekély vízében, jól átvilágított lagúnáiban, az úgynevezett karbonátplatformokon. Az egykori ősföldrajzi körülményeket a mai Atlanti-óceán Bahama-padjához hasonlíthatjuk.
A dolomitra jellemző a jól rétegzettség, a pados megjelenés és a fehéres-szürkés szín. Könnyen összetéveszthető a mészkővel, de megkülönböztethetjük ránézésre a szögletes, sarkos töréséről, erős aprózódásáról, ami ismert nevén a murva. Bonyolultabb módszer a megkülönböztetésre, de látványos, hogy a mészkővel ellentétben a dolomit a 10%-os sósav hatására nem pezseg.
A veszprémi Vár-hegy fő tömegét ez a felső-triász dolomit, a Fődolomit alkotja, helyenként a Veszprémi Márga közbetelepülésével.

A kút feltárása után a kútkáva falazatának cseréje következett. A 260 millió évvel ezelőtti perm időszakban, egykori folyóvízben, félsivatagi és száraz körülmények között keletkezett vörös homokkő kockákból rakott falazatra került a felújított eredeti fedőkő.
A szépen felújított kútház és a kút mélyének megtekintése után ne felejtsünk el egy pillantást vetni a feltárásnak emléket állító kis táblácskára is.

A veszprémi várkút szelvénye (Készítette: Makrai László)