Nagyító alatt az apró betűs rész - Az E-számok világa

Részletek

Ezúttal a 3. és 12. számú ENSZ Fenntartható Fejlődési Célkitűzéseihez kapcsolódóan ismerkedünk meg a modern élelmiszeripar kódolt tájékoztatásával.
De mik is ezek az E-számok, a tömeges élelmiszertermelés újszülöttjei, és miért kell olyan sok belőlük a mindennapi betevő falatba? Felvetődik a kérdés, hogy tényleg technológiailag szükségesek, vagy csak a megtévesztés kitűnő eszközei?

 Amikor már a füst sem igazi, és a fokhagyma ízét is felfokozzák; amikor sovány tejporból, zselatinból, vízből, aromából és egy kis festékből tökéletes tükörtojás sülhet a serpenyőnkben, akkor érdemes kicsit elgondolkodni, hogy meddig juthatnánk egy autóval, amibe barna festékkel színezett benzin-aromás vizet tankolnánk.
Mára már az élelmiszeripar is rájött, hogy az emberek könnyebben tájékozódnak, és nincs aki ne hallott volna már a rettegett E-számokról, így legtöbbször már csak az adalékanyag nevét tüntetik fel a csomagoláson, mert az kevésbé riasztó.

Az ipari méretű élelmiszergyártás ma már szinte elképzelhetetlen adalékanyagok, színezékek és aromák felhasználása nélkül, hiszen ezekkel biztosítják a termékek eltarthatóságát, színét, állagát és ízét, de az igazság az, hogy a fogyasztói igényt szolgálják ki. Küldetésük a feldolgozás során keletkező hibák javítása.

Az EU-ban az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok E-számot kapnak. Az E betű Európát jelöli, a szám általában az anyag Élelmiszerkódexében szereplő számával azonos. Ezeket általában önmagukban nem fogyasztjuk. Az, hogy az E-szám csakis valami szintetikus, vegyipari eredetű borzalmat jelöl, alapvetően tévedés. Vitaminok, létfontosságú vegyületek vagy a növények színét és ízét adó anyagok is ide tartoznak, de számuk mára 300 fölöttire hízott, és olyan anyagok is szerepelnek rajta, amikről álmunkban sem gondolnánk, hogy az élelmiszeripar használja őket.

Az adalékanyagok egészségre gyakorolt káros hatásáról, vagy ártalmatlanságáról a mai napig nehéz biztos kijelentéseket tenni. A vizsgálati eredményeket nem tekinthetjük örökérvényűnek, így érdemes velük lépést tartani. Engedélyezett mennyiségben a legtöbb emberre veszélytelenek, bár számos kutatásban, az érzékenyebb csoportoknál, - mint a gyerekek, a betegek, az allergiások vagy a várandósok-, feltételezhetőek más jellegű hatások.

Ökölszabályként elmondható, hogy ha a kevésbé feldolgozott élelmiszereket választjuk, akkor kevesebb adalékanyaggal találkozunk. Például a bio élelmiszerekben ízfokozó, színezék, édesítőszer és stabilizátor egyáltalán nem használható. A döntés a miénk. A házi készítésű, szezonális, hazai, kistermelői, kézműves és védjegyes termékek mind lehetőségek a tömeggyártású tartós élelmiszerek helyett.

Javunkra válhat, ha odafigyelünk a legmodernebb kutatási eredményekre. A mai termékkínálatban mindig van alternatíva, még ha néha becsúszik is egy tasakos leves. De azt is be kell látnunk, hogy ezen anyagok nélkül sok kedvencünk színtelen, íztelen és ehetetlen lenne.
Mint a legtöbb fenntarthatósági kérdésben, itt is az emberek hozzáállása a döntő. Amíg a húspultban a csillogó, rózsaszín sonkára marunk rá elsőnek, és annyira jópofának tartjuk, ha egy áfonya szörp „hupikék, mint a törpikék” addig az élelmiszeripar is igyekezni fog, hogy kiszolgálja az ízlésünket.

Felhasznált irodalom:
http://tudatosvasarlo.hu
http://zoldportal.ro
https://hu.wikipedia.org
http://index.hu
https://www.muszeroldal.hu