Balatoni stílus a magyar vasútépítészetben avagy az északi parti vasút épületei

Részletek

Írta: Ancsin Gergely

Az ember keze munkája esztétikai szempontból – jól vagy rosszul – számtalan formában képes befolyásolni a táj, vagy egy település képét. Lehetetlen milliméter pontosan meghatározni, hogy e tekintetben mi tűnik szépnek vagy csúnyának. Sokszor az is széppé válik, amit egyszerűen csak megszokott a szemünk. Egy domboldalról letekintve szemet gyönyörködtető lehet egy a tájban megülő falu, benne az elmaradhatatlan templomtoronnyal, a körötte elterülő művelt földekkel, rétekkel, erdőkkel. Közelebb lépve a faluhoz tetszetősek lehetnek benne – a kihalófélben lévő – hagyományoshoz közeli parasztportákkal teletűzdelt kanyargós utcácskák. De vannak olyan építmények, melyeket többségünk – még, ha csodál is – egyértelműen tájrombolónak tekint: ilyen lehet egy autópálya, egy jókora ipari létesítmény egy külszíni bánya, vagy egy lakótelep. De mi a helyzet a közlekedési építmények egyik erős romantikával és nosztalgiával kitüntetett szereplőjével a vasútállomásokkal?
A közlekedés érdekében emelt építmények jó része általában inkább sebet, mint esztétikai értéket jelent, mégis – talán nem csak – a Balaton vidékének egyértelműen pozitívan megítélt alkotásai vasútállomások, melyekre valahogy jó szívvel gondolunk. A gyöngykavicson való ácsorgásnak a hátizsákkal a fülledt, nyári melegeben; a szeretteiknek címzett egy-két mondatos intelmekkel díszített elköszönéseknek; a nyaralások vidám kezdeteinek vagy keserédes végének tanúi. De milyen épületekkel gazdagította a településeket, tájrészleteket a MÁV északi parti vasútja? És hogyan lehetséges, hogy ugyanolyan – vagy erős hasonlóságot mutató, de mégis egyedi – állomásépületeket (vagy ahogy szaknyelven mondják: felvételi épület) találunk ma is a Pest-megyei Pilisvörösváron az erdélyi Laszón, vagy Balatonkenesén?

1. kép: A Balaton partjáról is ismerősnek tűnhet a korhűen felújított pilisvörösvári vasútállomás. Forrás: szeretgom.hu

2–3. képek: a Hunyad-megyei (Erdély) Laszó és Balatonkenese felvételi éplülete. Arcpirító a hasonlóság. Forrás: vasutallomasok.hu, mapio.net

A válaszért vissza kell repülnünk 19. századba, a kiegyezés utáni Magyarországra. A MÁV létrejötte előtt számos kisebb magánvasút társaság működött az országban (pl. Magyar Északi Vasút, Első Magyar–Gácsországi Vasút, Tiszavidéki Vasúttársaság stb.), melyek csakhamar csődöt mondtak. Az ország nem maradhatott egyik napról a másikra vasút nélkül, így az állam közbelépett: az akkori kormány 1868. június 30-án felvásárolta a csődbe ment Magyar Északi Vasutat. E szerződés tekinthető a Magyar Államvasutak „születési bizonyítványának”. A „személyi igazolvány” se váratott sokat magára: 1869. október 31-én a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium rendeletére a vállalat megkapta a mai jól ismert nevét: MÁV azaz (akkor még) Magyar Királyi Államvasutak. A történelem hatalmas feladat elé állította az újonnan létrejött céget, mivel pár évtized alatt az akkori – jóval nagyobb méretű – ország vasútközlekedésének jelentős részéért felelős lett. Az államvasút a további államosításokkal és építkezésekkel folyamatosan gyarapodott: a megalakulásakor 125 km vonalhossz felett bábáskodott, mely az első világháború végére, a csúcson kb. 19 000 km volt (a teljes hálózat ennél persze nagyobb volt).

4–5. képek: akkoriban a vasúti vállalatok saját típusterveket alkalmaztak. A felső képen a balatonszentgyörgyi vasútállomás áll, mely a Déli Vasút I. osztályú állomásépületének típustervei szerint épült (A jelenleg látható épület előtt egy földszintes, szintén Déli Vasút által emelt III. osztályú épület állt). Az alsó képen a mezőtúri vasútállomás látható, mely a később államosított Tiszavidéki Vasúttársaság II. rendű indóház típusterve alapján készült el 1858-ban. Kép: csodalatosbalaton.hu, redsalon.blogger.hu

Az iszonyatos ütemű gyarapodás annak megfelelő mértékű építkezések sorát vonta maga után, amelyek tetemes műszaki-tervezői feladatot is jelentettek, de nem csak a vasúti pálya vagy járművek, hanem az épületek tekintetében is. A már korábban más vasúttársaságok által alkalmazott állomás típustervek (különösen a Déli Vasúté, lásd: Balatonszentgyörgy állomásépülete 4.kép) hamar magukra vonták a MÁV mérnökeinek figyelmét, akik később mesteri módon dolgozták ki és alkalmazták a sajátjaikat.

Típustervek alapján építettek szinte mindent, így a vasútállomások épületeinek százait is szerte az országban. Az állomásépületeket osztályokba sorolva tervsorozat készült külön a fővonalakra (3 osztály) és külön a mellékvonalakra (4+1 osztály). A típustervek minden részletre kitértek: még azt is meghatározták, hogy az állomások elé három gesztenyefát kellett ültetni, melyekből ma is megcsodálhatunk párat. A típustervekkel gyorsan, gazdaságosan igényes kivitelű állomásokat tudtak építeni azonos – a MÁV-ra jellemző egyedi – arculati megjelenéssel, melyek hamar meghatározó és kedvelt épületei lettek egy adott településnek és méltán oly kedvesek a magyar szemnek és léleknek.

6–13.képek: a magyarázat a hasonlóságokra, a MÁV létrejötte után külön fővonalakra (felső három kép) és külön a helyi érdekű vasútvonalakra – innen a HÉV elnevezés – szánt saját típustervei alapján építette fel az állomásépületeket. Az elmúlt évtizedek alatt persze sokféle átalakítást szenvedtek el ezek az épületek, sőt sokuk megsemmisült. Forrás: vasutallomasok.hu

Hosszú út vezetett odáig, hogy 1909. július 1-én megindulhatott a vasúti forgalom a Balaton északi partján. A déli parton futó vasút megépülésével (1861) az északi parton élők kitartóan próbálkoztak, hogy feléjük is zakatoljon vonat, de folyamatosan kudarcot vallottak. Az 1870-es évek elején készült el a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely–Graz vonal és ehhez csatlakozva tervezték a Veszprém–Keszthely vonal kiépítését, amely a Balaton partján vezetett volna végig. Már elkészültek a Szigligetig vezető vasút tervei is és folytak az előmunkálatok, sőt 1884-ben az újságok arról számoltak be, hogy rövidesen megindul az építkezés Veszprém és Keszthely között. Az a vonal végül pénzhiány miatt nem épült meg. Közben sorra épültek a vonalak a Balaton északi övezetében: Balatonszentgyörgy–Keszthely (1888), Boba–Sümeg (1889), Sümeg–Tapolca (1891), Veszprém–Dombóvár (1896), Keszthely–Tapolca (1903). A századfordulóra ezzel szinte mindenhol futott vasúti pálya a Balaton körül, kivéve az Balatonakarattya és Szigliget közötti szakaszt.

14–15. képek: a keszthelyi „régi” vasútállomás, mely tulajdonképpen a második Keszthely nevű vasútállomás és – lakóházként – ma is áll. Az első vasútállomás Keszthely néven az 1861. április 1-én a Déli Vasút típustervei alapján felépített Balatonszentgyörgy állomás volt. A Balatonszentgyörgy–Keszthely vonalat 1888. szept. 27-én nyitották, meg, ennek (vég)állomása volt a fenti képeken látható épület, de nem sokáig. A vonalat ugyanis 1903-ban a Keszthely Vidéki HÉV továbbépítette Tapolcáig úgy, hogy – kihagyva a régi állomást – a vonalat a tóparton vezették. A Balaton elmocsarasodott öblét feltöltötték és ott alakították ki az új állomást, amit a '60-as években bontottak el. Ennek a helyére építették a ma is álló modern állomásépületet. Forrás: vasutallomasok.hu

Az északi parton élő emberek erőt merítve 1906. július 22-én egy 3600 fős delegációval vonultak fel Budapestre, hogy küzdjenek a Balaton északi partján futó vasútért. Kitartó próbálkozásukat immáron siker koronázta: „a balaton-vidéki vasút megépítéséről szóló” törvényt 1907. február 14-én hirdették ki, majd 1909. július 1-én megindult a forgalom. Ám kezdetben még nem Székesfehérváron át lehetett a Balatonhoz utazni: a vonatok 1930-ig némi déli kitérővel a Bp.–Pusztaszabolcs–Börgönd–Balatonfüred–Tapolca útvonalon közlekedtek.

16–18. képek: A Balatonalmádi vasútállomás. A bal felső képen Vasdinnyey Pál MÁV mérnök rajza látható: hasonlóan a többi északi parti állomáshoz „balatoni stílusban” egyedi elemekkel gazdagítva, – ez esetben – a HÉV III. osztályú felvételi épület típustervét  újragondolva alkotta meg a Balatonalmádi vasútállomást. Jobbra felül az elkészült vasútállomás látható egy korabeli fotón. Az alsó képen az átépített felvételi épületet látjuk. Mai díszesebb és lényegesen nagyobb alaklját 1930-ban nyerte el. Forrás: Vasúthistória Évkönyv 1993, vasutallomasok.hu

19. kép: A sárkutai (későbbi nevén Balatonalmádi-Remetevölgy) vasútállomás. Az a törvény, mely előírta az északi part vasútjának építését, rendelkezett a 18 km hosszú Alsóörs–Veszprém szárnyvonal létrehozásáról is. E vonalon szintén a típusterveket alapul véve, de azoktól eltérő, egyedi hangulatú állomások épültek. A szárnyvonalat – sokak szerint elhibázottan – 1969.12.31-ével bezárták, de a vonalhoz köthető sok más épülethez hasonlóan ez az állomás is megmaradt és magánházként ma is áll. Forrás: Fortepan / Jurányi Attila

20–21 képek. (b) A „balatoni stílus” megalkotója a vasútépítészetben vasdinnyei Vasdinnyey Pál (1876–1941) MÁV mérnök, minisztériumi osztályvezető. Igen nagy műgonddal és minden részletre kiterjedően álmodta meg az egyedi balatoni állomásokat, még a szabványtervek kötelező részét képező kutakat (j) is a stílushoz igazítva tervezte meg. Forrás: Magyar vasút és közlekedés, Vasúthistória évkönyv

Az állomások e vonalon is a HÉV típustervek alapján készültek el, azaz mégsem. A balatoni szakasz e tekintetben igazi kuriózum még, ha elsőre talán nem is tűnik fel. A típustervek alapvető architektúráját megtartva Vasdinnyey Pál MÁV mérnök új és teljesen egyedi stílust teremtett az akkori vasútépítészetben, mely különlegessé teszi ezt a vonalszakaszt. Az épületek külső kialakítása a különleges üdülőterületre tekintettel némileg – hol jobban, hol kevésbé – eltért a MÁV szabványos épületeitől, de egyértelműen felismerhetőek a közös vonások. Tervei nyomán a környezetbe még jobban beilleszkedő, népies motívumokat tartalmazó felvételi épületek készültek, amelyek jellemzői a vöröskő lábazatok, halványzöld falfelületek, sötétzöld farészek és a vörös tetőfelületek. Különlegesnek számítottak az őrházak is: csapott konty tetővel, fa tornáccal, lépcsővel, népies díszítéssel. Sajnos az eredeti állomásépületek, őrházak jelentős része már nem áll, vagy csak árnyéka egykori önmagának, de talán továbbra is szerethetőek és kedvelt, meghatározó elemei a maradtak – nem csak – balatoni kultúrtájnak.

20. kép: Őrház osztályú eredeti kilalakítású „balatoni stílusú” vasútállomás 1942-ben, melyből eredeti kialkítású mára hirmondónak sem maradt. A kisebb állomások tulajdonképpen vasúti őrházak voltak, ahol biztosították a le- és felszállást. A figyelemre méltóan, de visszafogottan részletgazdag, odaadó műgonddal megtervezett (finoman díszített zsalugáterek, apró tornác, padláskilépő), virágoskerttel rendelkező bájos épület, mintha egy mesekönyv lapjairól elevenedett volna meg. Forrás: Fortepan

21. kép: az Örvényesi vasútállomás 1955-ben. Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

22–23. képek: Akik megúszták: az alsóörsi (b) és a balatonfüredi (j) eredeti állomáépületek erősen átszabott arccal. A két település új vásútállomással gyarapodott a II. világháború után, de az akkor bevett gyakorlattól merőben eltérően szerencsére a „korelnököket” életben hagyták, így megtekinthetőek ma is. Forrás: vasutallomasok.hu, google