Balatonfőkajár – egyedülálló pincesor a löszfalban

Részletek

Balatonfőkajár több szempontból is érdekes település. Már a kialakulása is rendhagyó: eredetileg a Balaton partján állt, de a törökök elől a mocsarakba menekült a lakosság. A hely – a kis dombhajlat – azonban annyira megtetszett nekik, hogy a későbbiekben is ott maradtak, és ott építették fel falujukat. Maga az elnevezés is érdekes, mert mindenki Főkajárként emlegeti, ugyanakkor a tagolás helyesen Balatonfő-Kajár, vagyis a Balaton fejénél, végénél lévő Kajár nevű település. A török eredetű kajár szó jelentése egy ősi foglalkozást takar: kikiáltó, összehívó, olyan személy, aki a király rendelkezéseit hirdette ki hangos fennszóval.

Bár a községben több látnivaló is van, most egyedülálló pincesorára szeretnénk felhívni a figyelmet. A pincék a településről északkeletre kivezető út mentén találhatóak, a Temető-domb alatt. Bár a Balaton vidékén nagyon sok műemlék borospince és pincesor is található, löszbe vájt pincesorként a kajári pincék egyedülállóak. Egy mélyút két oldalán sorakozik a körülbelül 30–40 pince. Oromzatuk helybeli kőzetből, kvarcfillitből épült, régi kétszárnyas deszkaajtóval, belül boltívesek. A temetődomb oldalán lévő pincék szellőzője a temetőbe nyílik. A pincéknél azonban valószínűleg nem volt temetői hangulat, ennek bizonyítéka egy mókás szobor is az egyik pince tetején. Építési idejük a 18. századra tehető. Kicsit későbbi építésűek a pincesor falu felőli részén szintén a löszbe vágott kripták.

A lösz fakósárga, rétegzetlen, laza törmelékes üledékes kőzet, mely a pleisztocén kor (jégkorszak) utolsó szakaszában, néhány tízezer éve, hideg füves sztyeppékről felkapott, bukószelek által elszállított finom hullóporból keletkezett. A lösz név a Rajna-melléki népies "laza" jelentésű szóból származik, magyar népies neve "sárga föld".  Jellemző rá a meredek falak, az állékonyság, de kézzel morzsolható és vízben szétesik. Szemcséi kőzetliszt tartományba tartoznak, kvarctöredékek, cementáló anyaga 10-20 %-nyi mész. A löszben gyakoriak a mészkonkréciók (löszbabák), az apró szárazföldi lösz-csigák, valamint a legutóbbi jégkorszak emlőseinek maradványai (például gyapjas mamut, óriásszarvas, ősló, őstulok, ősbölény, orrszarvú).

Balatonfőkajár és Csajág közelében, Balatonakarattyát és Balatonfűzfőt elkerülő út építésénél hazánk és a Bakony–Balaton UNESCO Geopark egyik őslénytani szenzációját fedezték fel 2006-ban. A löszfalban két mamut, egy felnőtt és egy fiatal egyed csontváza került elő (anya és borja) szinte teljes épségben, melyek a Tonna és Mázsa nevet kapták. A 10.000 évnél idősebb gyapjas mamutok rekonstruált csontvázai az MTM zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum „Jégkorszaki óriások a Bakonyban” című állandó kiállításán tekinthetők meg.

Az, hogy a környék évezredek óta emberek által is lakott, egy jelenleg folyó régészeti feltárás is a bizonyítéka.  A település határában egy új útszakasz építése során a korábbi évek őskori és bronzkori ásatásait követően, gazdag római kori leletekre is bukkantak a régészek szintén a löszben, akik jelentős műhelytevékenységre utaló nyomokat, gödröket és használati tárgyakat, pl. kerámiaedényeket fedeztek fel, ami egy egykori nagy település létére utal.

Kép forrása: internet

A pincék évente kétszer mozgalmas események színterei. A Szent István nap – augusztus 20. – előtti szombat falunap, amikor megelevenednek a pincék. Kinyitnak a gazdák, meg lehet kóstolni a helyi borokat, megízlelni a pincék előtt bográcsban főtt ételeket. Aki erről lekésett, az részt vehet a szeptemberben Pincesori Mulatságok elnevezéssel tartott rendezvényen, melynek központi eseménye a szüreti felvonulás.

A szőlőművelés és a hozzá kapcsolódó rendezvények hagyománya amiatt is érdekes Kajáron, mert a falunak a szőlőművelés – hasonlóan a balatoni halászathoz – csak kiegészítő megélhetési forrása volt. Mint a Mezőföld északi szélén fekvő településnek, nagyon jó földjei voltak, így főleg földművelésből és állattenyésztésből élt a lakosság. Szőleik a Somlyó-hegy oldalában voltak. Ide a faluközpontból induló, a pincesoron át, kelet felé kivezető sárga turistajelzésen, kb. fél órás sétával juthatunk el.

A szőlősorok felett, a lankás domb tetején megtekinthetjük a Bakony–Balaton UNESCO Geopark, egyben a Dunánúl legidősebb kőzetét is, a kvarcfillitet, mely egyedül itt tanulmányozható a felszínen, de a mélyben Siófoktól Székesfehérvárig terjed.

Ez a különleges, ritka kőzet az ősi Japetus-óceán aljzatán 440 millió éve lerakódott finomszemcsés iszapból, homokból, kevés karbonátos üledékekből és szórt vulkáni törmelékekből keletkezett. A karbon időszakban, 310 millió éve nagy hegységképződési folyamatok során, Európa és Afrika ősi lemezeinek ütközése következtében megnövekedett nyomás és hőmérséklet hatására, már megszilárdult állapotban, sok millió évig tartó folyamattal kis mértékben átalakult (metamorfizálódott).

A nyomóerők hatására palásodott, helyenként kisebb redőkbe gyüredezett. Az átkristályosodás következtében képződött klorit ásvány zöldesszürkére színezte a kőzetet, melyben néhol fehér kvarclencsék, kvarcerek láthatók. A könnyen aprózódó és elmálló kvarcfillit, a szelíd lejtők, továbbá a sok napsütés kedvező körülményeket teremtettek a szőlőművelésre. A környék egyetlen kő-előfordulását a helybeliek évszázadokon át házalapozásra, borospincék falazására használták.

 (Közreműködött: Pardi Melinda)