Nem képtelenség, mindenkinek sikerülhet- Ötletek nem csak a Hulladékcsökkentési Hétre
- Részletek
A hulladékcsökkentés kapcsán sokan az újrahasznosításban látják a megoldást, de a 2017-es Európai Hulladékcsökkentési Hét középpontjában az újrahasználat és a megelőzés áll. Minél kevesebb dolog végezze a kukában, helyette inkább adjuk tovább, javítsuk meg, újítsuk fel, vagy alakítsuk át! Természetesen a legfontosabb a szemléletmódváltás és a felelős döntés, hiszen minden, amit megvásárolunk, egyszer hulladékká válik, csak az nem mindegy, hogy 20 perc, 3 hónap, vagy 10 év múlva.
A fenntarthatóságot illetően a háztartási hulladékok jelentős részének keletkezése egy kis odafigyeléssel csökkenthető, a fennmaradó rész pedig szelektálható és újrahasznosítható. Viszont a szelektív gyűjtés nem j
elenti a probléma megoldását, hiszen a külön gyűjtött hulladékkal is kezdeni kell majd valamit.
A Hulladékcsökkentési Hétnek és cikkünknek is az a célja, hogy jó gyakorlatokat és ötleteket adjunk a változtatás elindításához.
Mit is tehetünk a hulladékcsökkentésért a mindennapokban?
Nemcsak fejbe kell elhatározni magunkat, de rá is kell készülni, mely szervezést igényel. A túlvásárlást megelőzhetjük heti menü és bevásárló lista készítésével. Annyi ételt főzzünk, amennyi el is fogy, de ha túllőttünk a célon, akkor osszuk szét a családban, vagy a szomszédságban. Ne a tömegdivaton felbuzdulva vásároljunk! Célszerű olyan ruha fazont választani ami "örök darab" és feldobhatjuk divatos kiegészítőkkel. A használt ruha üzletekben is rábukkanhatunk sose hordott egyedi, jó minőségű ruhákra.
Tudatosan kerüljük az „agyoncsomagolt” termékeket, viszont a megúszhatatlan csomagolási hulladékok esetében használjuk ki a szelektív gyűjtést. Amit csak lehet, gyűjtsünk külön. Az elemeket, elektronikai hulladékot, használt sütőolajat, gyógyszerhulladékot. A szelektív gyűjtésnek kizárólag akkor van értelme, ha az újrahasznosított termékeket tudatosan keressük, ezzel tartva körforgásban az anyagokat.
Háztartási hulladékunk közel egyharmada szerves anyag, így komposztálással jelentősen csökkenthetjük mennyiségét és ráadásul magas tápértékű termőtalajhoz jutunk. Manapság már a tömbházak lakói is összefoghatnak egy közös komposztáló érdekében, de az igazán elszántak az erkélyen, vagy akár a konyhában is megvalósíthatnak mini komposztálást.
A konyha után általában a fürdőszobában termeljük a legtöbb szemetet. A reklámok hatására kipróbált gyorsan fogyó termékek, mint a tusfürdők, samponok, folyékony szappanok és testápolók rengeteg hulladékot képeznek. Érdemes esélyt adni egy egyszerű, vegyszertől, szintetikus illat- és színezőanyagtól mentes szappannak, mely igazán sokáig elég. 10 féle maró vegyszer helyett sokszor bőven megfelel egy citromsavas- vagy ecetes általános tisztítószer a háztartásban.
A postaládánk tartalmát is megpróbálhatjuk leredukálni; még ha nehezen is veszik tudomásul, hogy nem kérünk heti két nagy köteg szórólapot és a helyi ingyenes újságot. Ezek általában jobb híján a papírgyűjtésben végzik. A papír alapú számlák is rengeteg hulladékot képeznek éves szinten, melyek kiválthatók e-számlákkal.
Piacon vásárolni a helyi termelőktől környezettudatos. A rövidebb szállítás, tárolás kevesebb konzerválószerrel és szennyezéssel jár, ráadásul tudunk zacskómentesen vásárolni, ha felkészülünk textil szatyorral és kisebb textil zacskókkal, tároló dobozokkal. Csupán egy kis odafigyelést igényel, hogy ne felejtsük otthon, de ha mégis, akkor válasszuk a papírtasakokat és táskákat.
Igaz, hogy súlyuk miatt már nem „divatosak” a betétdíjas üvegek, de szörpöt, bort és sört még mindig lehet így kapni. Az ilyen csomagolású termékekkel és koncentrátumokkal kiiktathatjuk az aludobozokat, a Tetra Pak és PET palackok tömkelegét az életünkből, de az üveg csak akkor tekinthető környezetbarát csomagolásnak, ha minél többször hasznosítják, újra töltik. Esztelen pazarlás egyszer használni egy üveget. Igyunk inkább csapvizet egy jól tisztítható, strapabíró kulacsból! Ha mégis bizalmatlanok vagyunk a csapvíz minőségével kapcsolatban, szerezzünk be valamilyen vízszűrő kancsót.
A befőttes üvegek is sokszor landolnak a szelektív konténerekben, pedig az üveg az egyetlen olyan anyag, melyet szinte a végtelenségig lehet változatlan minőségben használni. Bevethetjük őket befőzésnél, élelmiszer tárolásra (bab, lencse, cukor stb.), vagy kreatív ötletekhez.
Jól működő közösségek esetében ne féljünk a szomszédtól, ismerőstől kölcsön kérni, és mi is osszuk meg másokkal, amit tudunk. Tipikus kölcsönadható eszközök pl. a fúrók, létrák, fűnyírók és kerti szerszámok. Ha továbbadunk valamit, ne csak ruhában, cipőben, játékokban és könyvben gondolkodjunk; sok esetben bútorra, szőnyegre, edényekre van a legnagyobb szükség.
Bár globális viszonylatban jelentéktelen, amit véghezviszünk, sőt, még helyi szinten sem feltűnő a változás, mégis az egyének, családok, közösségek, szomszédságok, települések tehetnek legtöbbet egyszerű eszközökkel, némi kreativitással, tudatossággal, személyes példamutatással és jó döntésekkel. Nem az a fontos, hogy belefér-e az egy évnyi szemetünk egy üvegbe, hanem hogy megtesszük, ami csak tőlünk telik, hogy csökkentsük saját hulladéktermelésünket.
Felhasznált irodalom:
http://greenfo.hu
http://szelektalok.hu
http://www.humusz.hu
http://zero-hulladek.blogspot.hu
Nagyító alatt az apró betűs rész - Az E-számok világa
- Részletek
Ezúttal a 3. és 12. számú ENSZ Fenntartható Fejlődési Célkitűzéseihez kapcsolódóan ismerkedünk meg a modern élelmiszeripar kódolt tájékoztatásával.
De mik is ezek az E-számok, a tömeges élelmiszertermelés újszülöttjei, és miért kell olyan sok belőlük a mindennapi betevő falatba? Felvetődik a kérdés, hogy tényleg technológiailag szükségesek, vagy csak a megtévesztés kitűnő eszközei?
Amikor már a füst sem igazi, és a fokhagyma ízét is felfokozzák; amikor sovány tejporból, zselatinból, vízből, aromából és egy kis festékből tökéletes tükörtojás sülhet a serpenyőnkben, akkor érdemes kicsit elgondolkodni, hogy meddig juthatnánk egy autóval, amibe barna festékkel színezett benzin-aromás vizet tankolnánk.
Mára már az élelmiszeripar is rájött, hogy az emberek könnyebben tájékozódnak, és nincs aki ne hallott volna már a rettegett E-számokról, így legtöbbször már csak az adalékanyag nevét tüntetik fel a csomagoláson, mert az kevésbé riasztó.
Az ipari méretű élelmiszergyártás ma már szinte elképzelhetetlen adalékanyagok, színezékek és aromák felhasználása nélkül, hiszen ezekkel biztosítják a termékek eltarthatóságát, színét, állagát és ízét, de az igazság az, hogy a fogyasztói igényt szolgálják ki. Küldetésük a feldolgozás során keletkező hibák javítása.
Az EU-ban az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok E-számot kapnak. Az E betű Európát jelöli, a szám általában az anyag Élelmiszerkódexében szereplő számával azonos. Ezeket általában önmagukban nem fogyasztjuk. Az, hogy az E-szám csakis valami szintetikus, vegyipari eredetű borzalmat jelöl, alapvetően tévedés. Vitaminok, létfontosságú vegyületek vagy a növények színét és ízét adó anyagok is ide tartoznak, de számuk mára 300 fölöttire hízott, és olyan anyagok is szerepelnek rajta, amikről álmunkban sem gondolnánk, hogy az élelmiszeripar használja őket.
Az adalékanyagok egészségre gyakorolt káros hatásáról, vagy ártalmatlanságáról a mai napig nehéz biztos kijelentéseket tenni. A vizsgálati eredményeket nem tekinthetjük örökérvényűnek, így érdemes velük lépést tartani. Engedélyezett mennyiségben a legtöbb emberre veszélytelenek, bár számos kutatásban, az érzékenyebb csoportoknál, - mint a gyerekek, a betegek, az allergiások vagy a várandósok-, feltételezhetőek más jellegű hatások.
Ökölszabályként elmondható, hogy ha a kevésbé feldolgozott élelmiszereket választjuk, akkor kevesebb adalékanyaggal találkozunk. Például a bio élelmiszerekben ízfokozó, színezék, édesítőszer és stabilizátor egyáltalán nem használható. A döntés a miénk. A házi készítésű, szezonális, hazai, kistermelői, kézműves és védjegyes termékek mind lehetőségek a tömeggyártású tartós élelmiszerek helyett.
Javunkra válhat, ha odafigyelünk a legmodernebb kutatási eredményekre. A mai termékkínálatban mindig van alternatíva, még ha néha becsúszik is egy tasakos leves. De azt is be kell látnunk, hogy ezen anyagok nélkül sok kedvencünk színtelen, íztelen és ehetetlen lenne.
Mint a legtöbb fenntarthatósági kérdésben, itt is az emberek hozzáállása a döntő. Amíg a húspultban a csillogó, rózsaszín sonkára marunk rá elsőnek, és annyira jópofának tartjuk, ha egy áfonya szörp „hupikék, mint a törpikék” addig az élelmiszeripar is igyekezni fog, hogy kiszolgálja az ízlésünket.
Felhasznált irodalom:
http://tudatosvasarlo.hu
http://zoldportal.ro
https://hu.wikipedia.org
http://index.hu
https://www.muszeroldal.hu
Felbukkanó védjegyek – mit takar a FAIRTRADE, vagyis a méltányos kereskedelem védjegye
- Részletek
Bár a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által alapított és fenntartott Bakony–Balaton UNESCO Geopark a helyi termékek és termelők elkötelezett támogatója, ezúttal a 8. számú, Tisztességes munka és gazdasági növekedés, valamint a 12. számú Felelős fogyasztás és termelés ENSZ Fenntarthatósági Célkitűzésekhez fűződően, a méltányos kereskedelemről ejtünk szót. A Fairtrade, mint fogalom leginkább a fejlődő országokból származó élvezeti termékek kapcsán ismert.
Mivel a Fairtrade hazai viszonylatban nem tekint vissza több évtizedes múltra, így nálunk mondhatni még gyerekcipőben jár. Bár a magyarok érzékenysége relatíve magas, talán sokan még csak nem is hallottak a Fairtrade védjegyről.
Leggyakoribb Fairtrade termékek között szerepelnek a reggeli napindítóink. A kávé, a tea, a kakaó és a csokoládé többnyire a világ nehéz helyzetben lévő vidékekről érkeznek a boltok polcaira, sokszor számunkra elképzelhetetlen munkakörülmények és kizsákmányolás árán.
A méltányos kereskedelem egy jótékonysági kezdeményezés: a rövidtávú kereskedelmi érdeken túllépve, a szegény országok kistermelőinek és rajtuk keresztül a helyi közösségeknek igyekszik segíteni. A Fairtrade minősítés lényege, hogy a hosszú távú fejlődés, a fenntartható termelés és az emberi jogok nevében több pénzt juttatnak vissza bizonyos termékek (kávé, tea, kakaó, csokoládé, banán, méz) esetében a fejlődő országok termelőinek. A magasabb felvásárlási árért cserébe a mozgalom – vagy inkább kereskedelmi szabvány – magas környezeti és szociális elvárásokat fogalmaz meg a termelőkkel szemben. A Fairtrade egyik alapelve ugyanis ez: a helyi közösségeket is fejleszteni kell a bevételekből, iskolaépítéssel vagy infrastrukturális beruházásokkal.
A Fairtrade termékek fogyasztói átlagosan 30–50%-kal többet fizetnek, de ezért általában jobb minőségű termékhez jutnak, és tudják, hogy a többletkiadás társadalmi célokat szolgál. Az árak nyilvánvalóan nem hasonlítható az XXL-es kiszerelésű, „gazdaságos” termékekéhez, de nem feltétlenül magasabbak a megszokott márkáknál. Növekvő tudatosságunk ellenére többnyire nehezünkre esik saját fogyasztási szokásainkon változtatni, pedig minden egyes vásárlás számít, mellyel olyan döntést hozunk, ami rengeteg ember életére van hatással az élelmiszer-ellátási láncban.
A követelmények betartását a minősítő szervezetek rendszeresen ellenőrzik, cserébe a termelők és kereskedők a minősítő szervezet logóját marketingcélokra használhatják.
A legelterjedtebb és „eredeti” a Fairtrade logó, melyek legszigorúbb emberjogi és környezeti követelményeknek felelnek meg, de már azzal is sokat tehetünk az ügyért, ha az olcsóbb UTZ címkés termékeket választjuk, mely hasonló célkitűzéseket tartalmaz, de nem ír elő minimum árat a farmerek termékeiért.
Biztató jel azért, hogy a bioboltokon kívül már legalább 10 különböző nagykereskedő forgalmaz Fairtrade termékeket; és ha a fogyasztó tájékozott, döntésképes, átérzi választásainak horderejét, és megteheti, akkor a maga szintjén felelősen választhat.
Felhasznált irodalom:
http://tudatosvasarlo.hu
http://www.origo.hu
http://www.fairtrade.org.uk
Miért feleslegesek az erdei hulladékgyűjtők?
- Részletek
Mostani cikkünkben az ENSZ Fenntarthatósági Célkitűzések közül a 15. számú pont, a SZÁRAZFÖLDI ÖKOSZISZTÉMÁK VÉDELME témakör kapcsán, valamint a közelgő Tiszta hegyek napja (szeptember 26.) alkalmából mi is megfogalmaztuk, hogy milyen is hulladék szempontjából fenntartható természetjárás.
Alapvetően azt már betartjuk, hogy nem szemetelünk, hiszen erre tanítottak minket kisgyerekként is, de egy erdei szemetest látva úgy gondolhatjuk, hogy helyesen cselekszünk, amikor odadobjuk a hulladékunkat.
Nagy előrelépést jelentene, ha a magunkkal vitt elemózsia, innivalók csomagolóanyagától és felesleges, hulladékká vált tárgyainktól nem igyekeznénk minél előbb, a legközelebbi útba eső hulladékgyűjtőnél megszabadulni, hanem hazavinnénk magunkkal a hátizsákunkban, és ott dobnánk ki.
Mi, itt a Bakony–Balaton UNESCO Geopark területén élők és kirándulók is osztjuk azt a szemléletformáló, és a jelenleginél is tudatosabb közösségi magatartást, hogy „Ami bement az erdőbe, vagy felment a hegyre, az vissza is tud jönni onnan”. Nincs más tennivalónk, csak a felszerelésünkbe bekészíteni egy zacskót a hulladéknak, amiben hazahozhatjuk. Ugyanis a településeken kialakított rendszeres, heti közszolgáltatás az erdei szemetesekre nem terjed ki.
Napi problémát okoz az erdei pihenőhelyek mellett kialakított hulladékgyűjtők fenntartása, ugyanis hatalmas területekről, és számtalan hulladékgyűjtőjéről van szó, melyek sokszor járművel megközelíthetetlen helyen vannak, és ezeket valakinek végig kell járnia sokkal több idő, energia és pénz ráfordítással, mint ha magunk gondoskodtunk volna szemetünk megfelelő életútjáról, gondolva itt akár a szelektív hulladék gyűjtésére is.
Az erdő élővilága szemet vethet ugyanis a gyűjtőkbe elhelyezett élelmiszer maradékra, nem kis rendetlenséget okozva ezzel a természetben. Ha pedig, a szétdúlt hulladékot még az időjárás is kezelésbe veszi, a végeredmény egy hulladékkal beterített erdő lesz.
Nem elvetendő gondolat tehát a lakosság és a kirándulók szemléletformáló tájékoztatása mellett lépésről lépésre az erdei hulladékgyűjtők felszámolása. A Bakony–Balaton UNESCO Geopark is szívén viseli a tanösvények, természetvédelmi területek rendezetten és tisztántartását.
Zöldülnének a fenntarthatóságért?
- Részletek
Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Csúcstalálkozón elfogadott 17 cél közül a 11-es számú, Fenntartható városok és közösségek célkitűzés kapcsán hangzottak el előadások a Városiasodás és környezetvédelem a Balaton Régióban című konferencián, melyet Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezete a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. szervezett meg Siófokon a közelmúltban. A rendezvényen résztvevők számos témában új ismeretekkel gazdagodhattak, többek között a zöld infrastruktúrában rejlő fenntartható megoldásokkal.
Maga a fogalom hazánkban még kevésbé ismert. Gerincét a zöldfelületek, vagyis a „zöld” elemek és a vízfelületek, vagyis „kék” elemek adják, mely kiegészítheti vagy esetenként kiválthatja a műszaki, azaz „szürke” infrastruktúra-elemeket (utak, csatornák, vezetékek és berendezések, épületek stb.). A zöld infrastruktúra azon az elven alapszik, hogy a területrendezésbe tudatosan beépítik a természet és a természeti folyamatok védelmét. A városi környezet visszakapcsolható az ökoszisztémába, amely számos értékes javat biztosít az emberi társadalom számára.
Zöld infrastruktúra szemléletű megközelítés a kulcsa a fenntartható földhasználatnak különösen a városokban, ahol rendkívül erős nyomás nehezedik a környezetre. A települési csapadékvíz gazdálkodásnak is hatékony eszköze lehet, mely egyben megújuló energiaforrás. A városi zöldterületek kismértékű átalakításával, a költséges infrastruktúra (pl. csapadékvíz elvezetés, árnyékolástechnika, mesterséges párologtatás) kiépítése helyett a természet által nyújtott olcsóbb, tartósabb megoldásokat vehetnénk igénybe, vagy kiegészíthetnénk vele a „szürke” infrastruktúra hálózatot. Az automata öntözőrendszereknél is az értékes ivóvíz helyett hasznosítható lenne a jó minőségű csapadékvíz.
A zöld infrastruktúra jelentősége többek között, hogy hozzájárul a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és csökkenti a szélsőségeket, a természeti katasztrófákkal, mint például az árvizekkel szembeni sebezhetőséget. Egy város fenntartható, természetes légkondicionáló hálózatának elemeit képezhetik a zöld infrastruktúra elemek, a növények, a vízfelületek, a vízáteresztő útburkolatok és az árnyékolást, légmozgást segítő szerkezetek, mely szerepet játszhat a légkondicionáló gépek használatának mérséklésében.
A zöldhomlokzat megköti a port és a légnemű szennyezőanyagokat. A zsúfolt nagyvárosokban és sűrű beépítésű városi szövetben, harcok folynak minden négyzetméterért, így ha nincs lehetőség a zöldfelületek vízszintes irányú bővítésére, akkor a függőleges felületek növényesítése lehet a megoldás, hogy egy élhetőbb környezetet teremtsünk.
A levélfelület oxigént termel, széndioxidot köt meg és a levegő nitrogéndioxid- és kéndioxid-mennyiségének csökkentésében is szerepet kap, ezzel javítja a levegő minőségét. Csökkenti a városi hősziget-hatást. A fehérre vakolt falhoz képest a déli zöldhomlokzatok közel 20°C-kal is csökkenthetik a felület hőmérsékletét. A zöldhomlokzat növényeinek levelei mozgó lamellaként működnek. Légmozgás jön létre, ami hűti a levegőt, a növény árnyékolóként a hőmérséklet csökkentésében is közreműködik. A hőhatás elleni védelem szempontjából a régi építésű épületeknél a lombhullató zöldhomlokzatok növényei téli lombtalan állapotukban az épületek faláig beengedik a nap melegét, míg nyáron zöldleveles állapotban azt távol tartva hűtenek. Növelik a falak élettartamát az UV-sugárzás és a csapadék káros hatásainak mérséklésével, ugyanakkor hagyják átszellőzni a falat.
A zöldtetők, vagyis a növényzettel borított födémek esetében a kertészeti és a szigetelési rétegek szerves egységet alkotnak. A zöldtető által összegyűjtött csapadékvíz lecsökkenti a csatornahálózat által összegyűjtött csapadékvíz költségeit. A funkcionális előnyök mellett, a zöldtető egy dizájn elemmé is válhat, amely építészeti egyediséget nyújthat az épületnek.
A kertészeti réteg vastagságának csak a statikai terhelhetőség szab határt. Kertészeti szempontból az extenzív zöldtető esetében 5-10 cm-es ültető közegbe ültetik a helyi klímában már bizonyítottan szárazságtűrő, ellenálló, évelő növényfajokat.
Intenzív zöldtetős megoldás esetén minimum 30 cm ültető közegtől akár a talajszinti kerttel megegyező tetőkert is kialakítható, így 1-1,5 m mély talaj esetén akár már kisebb fák is telepíthetők. A gondosan megválasztott növényzet nitrogén-dioxidot, szálló port, és egyéb légszennyező anyagokat köt meg, mentális és fizikai javulást hoz a városlakók számára, valamint az ingatlanpiacot is felpezsdíti, és megnöveli az ingatlanok értékét.
A zöld város egészségesebb, klímabarát környezet, mely
nek alapelemei a közparkok, közkertek, fasorok, vízparti zöldsávok és városi erdők hálózatai. A zöld gyűrűről a város meglévő nagy kiterjedésű zöldfelületeinek széles parksávokkal, fásított sétálóutcákkal és kerékpárutakkal való összekötéséből jön létre. A zöldhomlokzatok, zöldtetők, zöldített árkok a település belsejében, vagy zöld sávok a települések külső szegélyein mind segíthetik, hogy városaink fenntarthatóbb életterek lehessenek.
Bakony–Balaton Geopark területén Nemesvámos községben tudunk zöld infrastruktúrás beruházásról, melynek keretében Multifunkcionális Művelődési- és Faluközpontot hoztak létre, hangsúlyozva a természetes anyagok használatát, illetve a fenntartható, ökotudatos építészetet, bekapcsolódva ezzel a magyarországi Green City fenntarthatósági projektbe, valamint Balatonfüreden valósult meg a helyi uszoda extenzív zöldtető felülete közel 600 m2-en.
Felhasznált források:
http://magyarmezogazdasag.hu
http://www.eukn.eu
http://zoldtetokft.hu
http://www.nemesvamos.hu
http://www.zoldtetok.hu